Természetes biológiai oka van annak, hogy az életkorral az izomrendszer átalakul. Az öregedéssel járó anyagcsere- és hormonális változások, a krónikus betegségekhez társuló gyulladásos folyamatok, a fizikai aktivitás csökkenése, az alacsonyabb fehérjebevitel és annak rosszabb hasznosulása egyaránt közrejátszik abban, hogy csökken az izomerő. Becslések szerint egy 70 éves ember a korábbi izomzatának már csak kétharmadával, egy 85 éves pedig kevesebb mint felével rendelkezik. Az izomvesztés, a szarkopénia mértékében és ütemében nagy egyéni különbségek vannak: a leépülés mértékét befolyásolják genetikai tényezők, az évtizedeken át jellemző életmód is. Nem mindegy tehát, hogy valaki milyen fizikai állapotban, mekkora tartalékokkal érkezik a betegség diagnózisa jelentette „startvonalra” a betegúton. Maga a betegség és kezelések ugyanis felgyorsíthatják a szarkopéniát.

Gyorsuló izomvesztés

A daganatos sejtek tápanyagigénye, az anyagcsere-egyensúly felborulása, a szervezetben felhalmozódó gyulladáskeltő anyagok, a hormonális változások egyaránt negatívan hatnak. A betegség, a műtét, a kezelések miatti étvágytalanság és fogyás, a fizikai aktivitás csökkenése, a mellékhatások mind-mind közrejátszhatnak abban, hogy a rákbetegeknél felgyorsulhat a szarkopénia folyamata. A szarkopénia nem feltétlenül jár együtt soványsággal: túlsúlyos betegekben éppúgy kialakul, náluk a magas zsírtömeg mellé alacsony és egyre csökkenő izomtömeg társul.

– A kezelések sikerességét jelentősen befolyásolja a betegek általános állapota és fizikai teherbírása is. A daganatos betegeknél a szarkopénia korai felismerése és megfelelő kezelése kedvező hatással lehet a betegség kimenetelére. Mindent meg kell tenni az erőnlét megőrzése, az izmok mennyiségének és funkciójának fenntartása érdekében – fogalmazott a szarkopénia felméréséről és követéséről szerzőtársaival együtt szakcikket közlő dr. Furka Andrea, a Debreceni Egyetem Onkológiai Tanszékének adjunktusa. Az onkológus kutatási témaként is foglalkozik a szarkopéniával: összefüggéseket keresnek az izomzat állapotának kedvező irányú befolyásolása és a betegség hosszútávú kimenetele, valamint az életminőség változása között. A kutatás során a különböző daganattípusoknál képalkotó vizsgálatok révén mérik a szarkopénia mértékét a kezelések megkezdése előtt és alatt.

– A cél az izomtömeg, az izomerő, a teljesítmény javítása, de sajnos még nincs célzott kezelés a szarkopéniára, lépéseket viszont tehetünk. A táplálkozásban például a magas leucin- és cinktartalmú diéta segíthet – emelte ki Furka Andrea. Leucin a marhahúsban, a csirkehúsban, a tonhalban, a tojásban, tejtermékekben, a növények közül a diófélékben és a tofuban van, koncentráltan a tejsavó-fehérjében vagy a szójafehérjében találni meg. Cinket szintén a húsok, tengeri halak, diófélék és magvak, hüvelyesek, mint a bab, lencse, csicseriborsó tartalmaznak. Ezek az ásványi anyagok étrendkiegészítőként is elérhetők, sportolók is használják. Speciálisan daganatos betegeknek kifejlesztett magas fehérjetartalmú tápszereket a kezelőorvos receptre is felírhat.

– A táplálkozás mellett kiemelkedően fontos az izmok használata, azaz a testmozgás, a személyre szabott mozgásprogram. A rezisztencia edzés olyan típusú testmozgás, amikor az izmoknak valamilyen ellenállást kell leküzdeniük, ilyen például a súlyzóval vagy gumikötéllel végzett torna. Emellett a stabilitást segítő, az egyensúlyt javító tornák is hasznosak. Érdemes gyógytornásszal egyeztetni, de a mindennapokban is mindenki találhat rá alkalmat, hogy többet mozogjon. Lehet az séta, kertészkedés, kerékpározás, a lényeg, hogy minél kevesebb időt töltsön egy beteg ülve, passzívan – javasolta Furka Andrea.

Kóros fogyás megállítása

Malnutríciónak nevezik az alultápláltság állapotát. Ez nem soványságot jelent, hanem olyan hiányállapotot, amikor egyensúlyzavar lép fel, tehát adott tápanyagból többet használ fel a szervezet, mint amennyihez hozzájut vagy hasznosítani tud. Ha az alultápláltság hosszabb időn át fennáll, s a fogyást okozó különféle fizikai, biokémiai és lelki tényezők összeadódnak, illetve gyulladásos tényezőkkel is kiegészülnek, egy komplex tünetegyüttes alakulhat ki, ez az anorexia-cachexia szindróma.

A szindróma jellemzője, hogy 6 hónap vagy annál rövidebb idő alatt elveszíti a beteg a testsúlya 10 százalékát. Mindez gyakran erőtlenséggel, fizikai és szellemi fáradékonysággal társul. Nem ritka ezen állapotban a vérszegénység kialakulása sem, s az immunrendszer gyengüléséből adódóan növekszik a fertőzések kockázata, elhúzódóbb a sebgyógyulás, csökken a kemoterápia és a sugárkezelés hatékonysága, a mellékhatások viszont felerősödhetnek.

A betegek fogyása tehát nem csak abból ered, hogy nem esznek eleget, hanem a háttérben egy összetett, az anyagcsere egyensúlyát megbolygató gyulladásos folyamat játszódik le. A kóros fogyás kivédésére, illetve csökkentésére nem elegendő tehát többet enni – különösen, hogy erre a mellékhatások miatt sok esetben nem is képes a beteg. A tumoros cachexia ellen orvosi eszközöket is be kell vetni.

A kezelőorvos nemcsak a szarkopénia, hanem az anorexia-cachexia szindróma fékezése érdekében is javasolhat, vagy táplálásterápia keretében vényre rendelhet különféle édes és sós ízesítésben elérhető, kifejezetten a daganatos betegek számára kifejlesztett speciális tápszereket. Ha bármilyen okból nem tud a beteg szájon át étkezni, szonda bevezetésére és szondatápszerekre lehet szükség. A kalóriapótláson túl pedig fontos a gyulladásos folyamat gátlása, s a daganatból felszabaduló káros anyagok (citokinek) ellen ható anyagok (anticitokinek), valamint étvágygerjesztők használata is.