Sajnos egy betegség nem véd meg egy másiktól, s akiknél egyszer kialakult rosszindulatú daganat, mindig nagyobb lesz a kockázata egy következőre. Ezért is fontosak a kontrollvizsgálatok, hogy időben fel lehessen fedezni a nem kívánt folyamatot. Egy már kezelt onkológiai betegnél egy újabb daganatos góc megjelenésekor a legfontosabb feladat annak kiderítése, hogy az újabb folyamat összefügg-e a korábbival vagy egy második primer tumor alakult ki.
Ha egy második daganat ugyanott jelent meg, s ugyanolyan szövettani jellemzőkkel bír, mint az első (primer) tumor, akkor valószínűleg nem új betegségről, hanem a régi kiújulásáról (recidiva) van szó. Ha az első daganattól eltérő helyen van a góc, az sem feltétlenül újabb betegség, mint inkább az elsődleges tumor szóródása, áttéte (másodlagos vagy szekunder daganat, metasztázis). Erre az új góc megjelenési helyéből és formájából is tudnak következtetni, bizonytalan esetben szövettan adhat biztos képet.
Egy májáttét esetén nem pontos májrákról, egy tüdőáttét esetén tüdőrákról beszélni, mert ezek az áttétek nem úgy néznek ki és nem úgy viselkednek, mintha eleve a máj vagy a tüdő lett volna a kiindulási pontjuk. Egy áttét kisebb-nagyobb mértékben magán hordozza a kiinduló daganat jellemzőit, tehát egy vastagbélrákból származó máj- daganat ráksejtjei különböznek egy gyomorrákból vagy hasnyálmirigyrákból származó áttét ráksejtjeitől. Ebből adódóan a kezelésük is eltérő, s a terápiás lehetőségeket az határozza meg, hogy a kiindulási daganatra milyen gyógyszerek állnak rendelkezésre.
Teljesen más helyzet áll elő akkor, ha kiderül: az újabb felfedezett gócnak nincs köze a korábbihoz, például egy régen emlődaganattal kezelt betegnél melanomát vagy vastag- bélrákot fedeznek fel. Ez esetben is két eset lehetséges: az új térfoglaló folyamat lehet egy új elsődleges (primer) tumor, de az is megeshet, hogy egy eddig ismeretlen primer tumornak a másodlagos áttétét találták meg. Utóbbi esetben részletes kivizsgálás kez- dődik annak tisztázására, vajon honnan ered az újabb daganat (olykor ez nem derül ki). Ha egyértelmű a helyzet, megindulhat az újabb betegségnek a kezelése.
Nagyjából 15 százalékra teszik annak a kockázatát, hogy egy daganatos betegséget valamikor egy másik, az elsőtől független rák követ (nagyobb a rizikó a gyermekkori rákok túlélőinél vagy a dohányosoknál). A lehetséges érintettek száma az évtizedek múlásával növekszik. Ennek ellentmondásos módon éppen az orvostudomány fejlődése és a kezelések hatékonyabbá válása az oka. Néhány évtizeddel ezelőtt ugyanis a mainál jóval kevesebb rákbeteget tudtak meggyógyítani, s a teljesen meg nem gyógyítható betegek is jelentősen rövidebb életre számíthattak, mint ma, tehát kisebb esélyük volt arra, hogy az először támadó rákból felépülnek, majd valamikor egyszer egy másik súlyos betegséggel találják szembe magukat.
A jelenség nem félelemre kell, hogy okot adjon, hanem a tények tudatában ösztönzőleg kell, hogy hasson: egy daganatos betegség traumájával szembesülve nem szabad a „már minden mindegy” felfogásnak teret engedni, hanem még inkább tenni kell a testi és lelki egészségért, bízva abban, hogy ha sikerül legyőzni a rákot, a szemlélet- és életmódváltás lehet az egyik záloga a jövőnek, annak, hogy a visszanyert egészséget minél nagyobb eséllyel sikerüljön minél tovább megőrizni.
