Már nem kötelező Magyarországon az évenkénti tüdőszűrés, ám a rendszeres mellkasröntgent nem is a tüdőrák, hanem a TBC kiszűrésére vezették be, a daganatok felfedezése csak melléklelet volt. A tüdődaganatok körülbelül negyedét azért továbbra is szűrési céllal készült röntgennel fedezik fel. Emellett tapasztalatgyűjtő modellprogramok zajlanak a rizikócsoportba tartozók CT-vel történő szűréséről is. A kivizsgálásnak ugyanakkor csak az első lépése a képalkotó vizsgálat, a tüdő feltérképezéséhez vagy a mintavételhez sok esetben hörgőtükrözésre is szükség van: a bronchoszkópia kellemetlen vizsgálat, de esetenként nemcsak a diagnózis felállításában nélkülözhetetlen, hanem terápiás eljárásként is bevethető.
Amíg országosan kötelező volt a tüdőszűrés és az emberek évente el is jártak a vizsgálatokra, a tüdőrákoknak a jelenleginél nagyobb arányát fedezték fel még panaszmentes állapotban. Ennek ellenére a mellkasröntgent sem idehaza, sem külföldön nem tekintik hatékony népegészségügyi szűrőmódszernek. Ezt dr. Kerpel-Fronius Anna, az Országos Korányi Intézet Radiológiai Osztályának főorvosa azzal indokolja: egyrészt a tüdőnek vannak olyan részei, amelyek a röntgenfelvételeken takarásban, árnyékban maradnak, másrészt az átlátható részen is csak az 1 centiméternél nagyobb gócok ismerhetők fel. Túl magas tehát az álnegatív eseteknek a kockázata, azaz amikor a vizsgálaton résztvevő páciens megnyugodva hazamegy, holott már ott a tüdejében a rosszindulatú daganat, ami a következő vizsgálatig akár a többszörösére is nőhet.
A 40 év feletti dohányosokat mindenesetre a vizsgálat korlátai ellenére sem tanácsolják el a tüdőröntgentől, hiszen az a legtöbb városban hozzáférhető, s olcsón elvégezhető vizsgálat. Még ha az 1 centit el is éri a tumor, így is jobbak a kilátások, ha még panaszmentes állapotban fedezik fel a daganatot, mintha csak akkor, amikor már tüneteket okoz.
Tüdőszűrés CT-vel
dr. Kerpel-Fronius Anna
Kerpel-Fronius Anna leszögezi: a nemzetközi szakmai ajánlások immár a CT-vel történő szűrést helyezik előtérbe. Ennek előnye, hogy a röntgennél jóval nagyobb felbontású felvételeket készít, részletesebb áttekintést ad a tüdőről. A számítógéppel kombinált sorozatröntgen (CT = computer tomográfia) 1 milliméteres szeletekről készít felvételt, így sem a szív, sem a bordák, sem a középárnyék nem takarja ki a tüdő egy részletét sem. Hátránya, hogy sokkal drágább, több időt, így nagyobb egészségügyi kapacitást kíván, s bár szűrésekhez alacsony sugárdózist használnak, de a sugárterhelés ezzel együtt is jóval meghaladja a mellkasröntgenét. Ebből adódóan elsősorban a legkockázatosabb csoportba tartozó, régóta dohányzó 55 év felettiek számára ajánlják.
Amint Kerpel-Fronius Anna érvel, a CT-vel akár néhány milliméteres gócok is megtalálhatók, a fél centiméteres gócok pedig közel 100 százalékban kiszűrhetők. A kontrasztanyag nélküli CT szűrővizsgálat egy modellprogram keretében jelenleg Budapesten a Korányiban, Pécsen és Kaposváron zajlik. (Egyúttal egy kevésbé ismert vizsgálati módszert, a hazai fejlesztésű digitális tomoszintézist is tesztelik: a szintén röntgensugárral működő berendezés a hagyományos röntgenhez közelítő sugárdózissal képes a CT-hez közelítő használhatóságú képeket készíteni. A gépből egyelőre két prototípus készült.)
dr. Csada Edit
A tüdődaganatok kivizsgálásának – sokszor a stádiumbesorolásnak, a mintavételnek, sőt esetenként a terápiának is – megkerülhetetlen eszköze a bronchoszkópia: a hörgőtükrözés során egy üvegszáloptikával vagy egy csippel ellátott hajlékony, ritkán merev csövet vezetnek le a légcsövön keresztül a hörgőkbe, így az orvos egy monitoron közvetlenül vizsgálhatja a légutakat és az esetleges elváltozásokat. A bronchoszkóp munkacsatornáján bevezetett biopsziás fogóval, hörgőkefével vagy tűvel szövettani vagy citológiai mintavétel is végezhető – emeli ki dr. Csada Edit, a Csongrád Megyei Mellkasi Betegségek Szakkórházának főorvosa. Hozzáteszi: a vizsgálatot általában helyi érzéstelenítésben végzik. Bár a beavatkozás tagadhatatlanul kellemetlen, ám normál esetben néhány perc alatt túl lehet rajta a beteg, ezért a többletkockázattal is járó, aneszteziológiai hátteret igénylő altatást csak nagyon indokolt esetben alkalmazzák.
– Nemcsak a diagnózisban, a terápiában is sok esetben nélkülözhetetlen a bronchoszkópia – folytatja Csada Edit. – Az eszköz segítségével például szükség szerint tudunk hörgőöblítést végezni vagy le tudjuk szívni a felhalmozódott váladékot, ha annak felhalmozódása miatt a beteg légzése nehezebbé válik vagy másodlagos gyulladás kockázata áll fenn. Végezhetünk ballonos hörgőtágítást vagy helyezhetünk be stentet.
– Ha a daganat a fő légutat szűkíti, úgynevezett elektrokauterrel (diatermia) vagy akár lézeres úton is sikerülhet megkisebbíteni a tumort. Szintén a tumormennyiség csökkentését célozza a közelbesugárzás (brachyterápia), amikor sugárzó anyagot, irídium-192 radioizotópot juttatunk a daganat közelébe: ez egy néhány perces, relatíve nagy dózisú kezelés, amely után a sugárzó anyagot eltávolítjuk. A műveletet hetente ismételjük, három vagy öt alkalommal – ad áttekintést Csada Edit a bronchoszkópia leggyakoribb terápiás alkalmazási területeiről.
Szűrés vérből, köpetből, leheletből?
Ma még nincs olyan ismert marker, amely alapján a vérből ki tudnák mutatni a tüdőrákot. Amint Kerpel-Fronius Anna említi, a köpetcitológiával kísérleteztek korábban, mert némely tüdődaganatokra utalhat jel a köpetben, ám szűrővizsgálatként a módszer nem vált be. Ugyanakkor nemcsak a bulvárhírek szintjén lehetnek érdekesek azok a kutatások, amelyek a kilélegzett levegőből próbálnak diagnosztizálni. Az utóbbi években a szagokra különösen érzékeny keresőkutyákkal és számítógép vezérelte „elektronikus orral” is próbálkoztak azonosítani daganatra utaló szerves vegyületeket a leheletben. Dr. Balikó Zoltán, a pécsi I. sz. Belgyógyászati Klinika pulmo-onkológiai szakrendelésének vezetője is lát ebben fantáziát, mint mondja, már egy kis daganat is szabadíthat fel olyan molekulákat, amelyek a kilélegzett levegőben kimutathatók lehetnek. Ugyanakkor ma erre még nem lehet sem szűrést, sem diagnózist alapozni.
