Distressznek nevezik azt a jelenségcsoportot, amellyel a daganatos betegek lelkiállapota a leggyakrabban leírható. A distressz a negatív érzelmek széles skáláját foglalja magában a szomorúságtól, a félelemtől, a pánikon keresztül a depresszióig.
Ez kezdetben normális reakció a betegben és a hozzátartozókban, de a distressz intenzitása a betegséghez való alkalmazkodással néhány héten belül csökkenhet. Ha a szorongás és kilátástalanság állandósul, s a remény erősödése helyett a beteg tartósan lehangolttá, elkeseredetté válik, csökken az életereje, segítő szakemberhez, pszichológushoz, pszichiáterhez kell fordulni.
A distressz erősödését jelezheti az elhatalmasodó rémület, szorongás, szomorúság, ami miatt tehetetlennek érezheti magát a beteg, s úgy gondolja, nem tudja végigcsinálni a kezeléseket. A feszültség következménye lehet az ingerlékenység, a düh, máskor az erőtlenség, a haszontalanság érzete, a koncentrációképesség romlása, a memóriazavarok, a döntésképtelenség. Fizikai tünet lehet a hányinger, az álmatlanság, a fáradtság, az étvágytalanság, a fájdalmak erősödése. A negatív jelenségek felerősíthetik egymás hatását vagy épp a gyógyszerek mellékhatásait, ezzel taszítva negatív örvénybe a beteget. A distressz a családtagokat, az ápolásban résztvevő hozzátartozókat is sújtja, sőt ők olykor erősebb distressz hatásokról számolnak be, mint maguk a betegek.
Tudatosítani kell: a distressznek minden tünete kezelhető. A ráknak – a kezdeti megrázkódtatás után – nem szükségszerű velejárója a krónikus halálfélelem és tehetetlenség érzete! Fel kell kutatni azokat a lelki erőforrásokat, amelyek a múltban is segítettek a krízisek átvészelésében. Egyszerre egyetlen problémára szabad koncentrálni: könnyebbnek tűnik a teherrel megbirkózni kisebb részekre bontva, kisebb napi-heti célokat kitűzve. Az „itt és most”-ra kell fókuszálni, mert a jövő iránti állandósuló aggodalom csak elszívja az erőt a jelentől. És szükség esetén halogatás nélkül érdemes igénybe venni mentálhigiénés szakember, pszichológus, pszichiáter segítségét, az ő szakterületük ezen problémák kezelése, s ehhez rendelkezésükre állnak a megfelelő módszerek és eszközök is.
