Az irrigálás a vastagbél beöntéssel való kiöblítését, a béltartalom vízzel történő kimosását jelenti. A betegek az irrigálással részben visszanyerhetik a székletszabályozás érzetét. A béltartalom kiürítését követő egy-két napban a szájadék egy sztómasapkával vagy sztómadugóval lezárható: kisebb a bélhangok, szagok okozta kellemetlenségek kockázata, illetve mivel nem kell folyamatosan sztómazsákot viselni, kisebb a bőrmellékhatások esélye is.
Irrigálni a műtétet követő legalább 6 hét elteltével, csak a szakorvossal és a sztómaterápiás nővérrel történt megbeszélést, az eljáráshoz szükséges eszközök beszerzését, a teendők megértését és gyakorlását követően szabad. Irrigálásra csak a vastagbél leszálló ágában kivezetett egynyílású végsztóma alkalmas. Nem szabad irrigálni sztóma körüli sérv vagy előboltosulás, keringési vagy légzési elégtelenség, hasmenés esetén.
A szabályosan végrehajtott irrigálásnak nincs különösebb kockázata, odahaza biztonsággal elvégezhető. A művelet főbb lépései: előkészítés, tisztítás, a bél testmeleg vízzel való feltöltése, várakozás, leengedés, szükség szerinti ismétlés, tisztálkodás, bőrápolás. Az irrigálásra kezdetben legalább egy órát rá kell szánni, s nyugodt körülmények között kikísérletezni a beteg számára optimális módot. A rutinnal az irrigálással töltött idő is rövidül. A sztómaklubokban a sorstársak sokat segíthetnek saját tapasztalataik megosztásával.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
