Mindig tisztázni kell a székrekedés okát. Székrekedéstől sokan szenvednek, nem biztos, hogy a panasz összefügg a daganattal vagy a kezeléssel. A székelési szokásokban nagy különbségek vannak (a napi kétszeri székletürítés éppúgy lehet egészséges, mint a heti kétszeri), ezért mindig az adott beteg saját korábbi szokásaihoz mérten kell megítélni a helyzetet.
A béllassulásnak sok oka lehet. A székrekedést fokozhatja a túl kevés rostbevitel, a túl kevés folyadék fogyasztása vagy a mozgáshiány is. Mivel a bél egyik funkciója a bélsárból a víz visszaszívása, így ha a salakanyag hosszabb időt tölt a vastagbélben, túl sok folyadék szívódik vissza, a széklet kiszárad, formálhatatlanná válik, fokozódik a súlyos-életveszélyes állapotot kiváltó bélelzáródás veszélye is.
Kockázatot rejt a műtét, illetve az azzal járó mozgáshiány. Fekvőbetegeknél gyakoribb a székrekedés, mivel hiányzik a fizikai aktivitás bélmozgást serkentő hatása, ráadásul a felületesebb légzés sem segíti a bélmozgást, valamint a gravitáció sem tudja a gyorsabb áthaladást elősegíteni. Operáció után mielőbbi mozgás javasolt. Ha ez akadályba ütközik, fekvőbetegeknél az ágyban is tornázni kell. Segíthet a has masszírozása a vastagbél lefutásának irányában, illetve a légzőgyakorlatok a nap folyamán többször, mert a rekeszizom pumpáló mozgása is serkentheti a bélmozgást.
Gyógyszerek szintén okozhatnak mellékhatásként székrekedést. Például az úgynevezett „szetron típusú” hányáscsillapítók, amelyeket a kemoterápia által kiváltott émelygés és hányás elkerülése, mérséklése érdekében adnak, de a daganatos fájdalmat csillapítani hivatott morfin-származékok is székrekedést okozhatnak.
A székrekedés szövődménye lehet – az akár fájdalmassá váló székletürítésen túl – az erőlködésből adódó aranyér, a végbélnyílás berepedezése, sérv vagy végbélsipoly kialakulása is. Emiatt a székrekedés megelőzése, kezelése orvosi feladat. Alkalmazható hashajtó gyógyszer, székletlazító cukros oldat, síkosító olaj vagy ricinus, glicerint tartalmazó végbélkúp is. A szakorvosi ellátás és bélserkentő gyógyszerek mellett kiegészítő kezelést jelenthet a hashajtó hatású gyógyvíz, keserűvíz ivása, ám mivel ez hosszú távon hozzászokást okozhat, használatát csak kúraszerűen ajánlják.
Székrekedés esetén sok folyadékot kell fogyasztani, amelyben hasznos növelni a rostos gyümölcslevek arányát. Egyébként is rostokban gazdag étrendre van szükség, hogy egyrészt nagyobb tömegű, de lazább széklet alakulhasson ki, másrészt növekedjen a bélben lévő hasznos baktériumok száma. Müzlik, lenmag, aloe vera, hámozatlan és aprómagvas gyümölcsök (eper, málna, ribizli, füge, kivi) fogyasztása is segíthet a dietetikusok szerint. Hasznos az ételeket zabpehellyel, zabkorpával dúsítani. A bélmozgást ugyancsak serkentheti a paradicsom, a paraj, a sóska, a vöröshagyma, a fokhagyma, a banán, mindenekelőtt pedig a szilva akár nyers formában, akár szilvalekvárként. Hashajtó gyógytea mellett a koffeintartalmú italok, a kávé is segítheti a székelést. Az erős fekete teát, a kakaót, a csokoládét, a finomított lisztből készült péksüteményeket viszont kerülni kell, mert azok hasfogók lehetnek.
