Neuropátiás fájdalmakat az idegrendszer károsodása, működészavara okoz. Ekkor nincs valódi fájdalominger, a különféle érzetek mégis fájdalmat váltanak ki.
Esetenként már a bőr finom érintése is fájdalmat okoz (allodínia), azaz fájdalmatlan ingerek fájdalmasként kódolódnak az agyban, illetve fájdalomként vetülnek ki a test különféle részeibe. Jellemző még a zsibbadásszerű, bizsergő, áramütésszerű, tűszúráshoz hasonló fájdalom, máskor hangyamászáshoz hasonló tapasztalatokról számolnak be a betegek – mindezt összefoglalóan fonákérzésnek (paresztézia) nevezik. Előfordul, hogy egy objektíven kis fájdalmat felnagyítva érzékel a beteg, emiatt fokozott fájdalmat él át (hiperalgézia). A tünetekből adódóan a neuropátiás fájdalom – különösen szervi fájdalmakkal társulva – jelentősen rontja az életminőséget, ráadásul gyakran társulnak hozzá pszichológiai tünetek is, amelyek tovább rontanak a helyzeten.
Neuropátiás fájdalmat többféle betegség kiválthat, előfordul például cukorbetegek körében is. Emlődaganatos betegeknél a neuropátiás fájdalmat okozhatja maga a daganat, ha idegpályákat érint. Idegi tumorterjedés nélkül is jelentkezhet neuropátiás fájdalom, mivel a daganat által kibocsátott anyagok képesek lehetnek az idegpályák működését is befolyásolni.
Az onkológiai terápiák mellékhatása is lehet neuropátiás fájdalom: egyes daganatellenes gyógyszerek idegkárosító hatásúak lehetnek (szakszóval neurotoxicitást váltanak ki). A kemoterápia által kiváltott perifériás neuropátia (CIPN) az érzőidegeket károsítja. Ez a betegek egy részénél még az onkológiai kezelések után is rosszabbodhat, a terápia után egy évvel is fennállhat. A tapasztalatok szerint az érintett betegek jelentős részénél a kezelések miatti neuropátia idővel mérséklődik.
