Attól függően, hogy a hányinger, hányás mikor tör a betegre, több kategóriába sorolják e mellékhatást. A tipizálásnak azért van jelentősége, mert ez a lehetséges beavatkozás módjait is meghatározza.
A betegek egy részénél előfordul, hogy már azelőtt megkezdődik az émelygés és a hányás, hogy bármiféle onkológiai gyógyszert kaptak volna. Ekkor egyértelműen pszichológiai okai vannak a mellékhatásoknak: anticipátoros hányásnak nevezik, amikor a betegnek már a kórházhoz közeledve vagy a rendelőintézetbe belépve forogni kezd a gyomra. Ezt kiválthatja a kórházi légkör („kórházszag”), a háttérben pedig a szorongás, a kezelésektől való félelem, esetleges korábbi rossz emlékek, tapasztalatok felidéződése húzódik meg. Ellentmondásos módon tehát éppen a mellékhatásoktól való félelem lesz okozója a mellékhatásoknak.
Immár a beadott onkológiai hatóanyagokkal függ össze a kezelés után hamar jelentkező, úgynevezett akut hányás: jellemzően egy-két órán belül (de biztosan 24 órán belül) megindul, s általában igen intenzív, erőteljes öklendezés kíséretében játszódik le. Előfordulhat, hogy az akut hányás még a járóbeteg szakrendelésen bekövetkezik, de fennálló kockázata esetén nagy kihívás a hazautazás is, hogy az esetleges mellékhatás ne útközben, hanem már odahaza érje a beteget.
Elhúzódó hányásról van szó, amikor a kezelést követő napokban szembesül a beteg a mellékhatással: előfordulhat a gyógyszerbeadást követően 3-5 nappal később is, hogy – akár mindenféle előzmény nélkül – hányni kezd a beteg. Általában az elhúzódó hányás kevésbé intenzív, mint az akut, viszont mivel hosszabban tart, nagyon megterhelő lehet.
Az itt ismertetett minden hányástípusra igaz, hogy megfelelő megelőző hányásellenes kezelésekkel jelentősen mérsékelni lehet a kockázatot és a mellékhatások erősségének mértékét, illetve házi praktikákkal is tehetünk a hányás ellen. (A módszereket önálló válaszokban szedjük sorra.) Ez alól kivétel, amikor a gyógyszerekkel visszaszorított hányás egyszer áttör a gyógyszeres gáton és a korábbi sikeres csillapítás ellenére intenzíven jelentkezik (áttörő hányás). Esetenként pedig az is előfordul, hogy nem sikerül csillapítani a mellékhatást, nem bizonyulnak eredményesnek a kezelésre tett törekvések (refrakter hányás).
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
