Minél korábban sikerül felfedezni az emlődaganatot és sebészileg eltávolítani, annál nagyobb az esély arra, hogy sikerül elkerülni az áttétek kialakulását.
Az emlődaganatos betegek egy kisebb részének már a betegség kiderülésekor kimutatható áttétei vannak: röntgen, CT, MR, PET-CT vizsgálatok képén kirajzolódhat daganatos sejtcsomó az elsődleges tumortól távoli szervekben is. Egy negatív – kóros daganatos elváltozást nem mutató – CT, MR, PET-CT vagy röntgenkép ugyanakkor nem nyújt teljes garanciát arra, hogy valahol ne lennének már kicsiny daganatos gócok, amelyek méretükből adódóan még nem láthatók a képalkotó vizsgálatokkal. Ezeket az apró, láthatatlan gócokat nevezik mikrometasztázisoknak, azaz parányi áttéteknek. Létezésüket az bizonyítja, hogy a diagnózis idején áttétmentesnek bizonyuló betegek egy részénél a műtét után – lehetséges, hogy évekkel később – egyszer mégiscsak megjelennek látható áttétes gócok. S mivel ezen gócok „csírái” nem kerülhettek újonnan a szervezetbe, már ott kellett lenniük valahol azelőtt is, hogy kimutatható méretűvé nőttek volna.
Ez a tény adja meg a magyarázatot a sikeres tumoreltávolító emlőműtéten átesett betegek gyakori kérdésére: ha a sebész teljesen eltávolította az emlőtumort és a képalkotó vizsgálatok nem mutatnak sehol további rákos betegséget, mi szükség mégis a műtét utáni megterhelő onkológiai kezelésekre? A válasz: adott stádiumtól vagy adott szövettani lelet esetén valószínűsíthető, hogy a betegek egy részénél a véráramban vagy valamelyik szervben megbújva már/még ott lehetnek kicsiny daganatos gócok, amelyeket el kell pusztítani. A műtét után alkalmazott – szakszóval adjuváns – gyógyszeres terápiának ez a lényege: a feltételezett mikrometasztázisok elpusztítása, ezzel a kiújulási, áttétképzési kockázat csökkentése. A gyógyszeres kezelések úgynevezett szisztémás terápiák, mert a véráramba kerülve a teljes szervezetre hatnak. A helyi daganatkiújulás akadályozása, az emlőben esetleg visszamaradt daganatsejtek elpusztítása pedig a helyileg (lokálisan) ható besugárzás feladata.
A világszerte összegyűlt tapasztalatok alátámasztják, hogy kevesebb emlődaganatos betegnél jelentkezik a rák helyi vagy áttétes kiújulása azok között, akik a műtét után kaptak adjuváns kezelést, azaz gyógyszeres terápiát és/vagy besugárzást. Ez a főszabály, ami alól az esetek egy részében vannak kivételek, amikor olyan kezdeti a daganat, illetve az olyan szövettanú, genetikájú, hogy nem indokolt az adjuváns kezelés, mert az érdemben nem tudja tovább csökkenteni az ezekben az esetekben egyébként is csekély kiújulási kockázatot.
