A helyi terjedés során a kiindulási tumor szomszédos szöveteire terjed rá a daganat. A daganat ráterjedhet akár a mellkasfalra vagy a bőrre, a bőr akár ki is fekélyesedhet. A daganatterjedésben érintettek lehetnek az idegpályák is, ez esetben nagy kihívás lehet a megfelelő fájdalomcsillapítás megoldása. A nyirokutakon át elsősorban az azonos oldali, általában hónalji (axilláris) nyirokcsomókba juthatnak el a ráksejtek. Az emlőtumorok növekedési és terjedési üteme nagyon eltérő, ez függ a szövettani típustól, a daganat biológiai jellemzőitől. Az osztódásban lévő daganatsejtek arányáról a szövettani leletben a KI-67 proliferációs index ad képet.

Az emlőtől távolabbi szerveket tekintve az emlőrák, ha távoli áttéteket ad, azok bárhol előfordulhatnak, ugyanakkor elsősorban a csontban, a tüdőben és a mellhártyán (pleura), a májban vagy az agyban jelentkeznek. Az áttétképzés kockázata összefügg a daganat méretével, kiterjedtségével, tehát az orvosi kezelés megkezdésének időpontjával, emellett a tumor szövettani jellemzői, hormonális státusza, genetikai jellemzői is befolyásolják, hogy mekkora a kockázata az áttétek megjelenésének, illetve az mikor következhet be. Személyre szóló jóslatot ugyanakkor nem lehet adni, mert a statisztikák elfedik az egyéni jellegzetességeket, s egy kiindulási állapot még nem jelzi azt sem, hogy a terápia mennyire lesz eredményes.

Általánosságban az mondható, hogy egy igen kezdeti, kevésbé agresszív szövettani képet mutató emlődaganatnál kicsi a kockázata, hogy áttét jelenjen meg, egy nagyobb méretű, agresszívebb tumornál nagyobb. A műtét előtti és azt követő onkológiai kezelések – hormonterápia, kemoterápia, HER2-gátló gyógyszerek, operáció utáni sugárkezelés – a kockázat csökkentését, a kiújulás és az áttétképződés rizikójának mérséklését szolgálják. A rendszeres kontrollvizsgálatok létjogosultságát is az adja, hogy ha nem várt folyamat indulna el, azt minél hamarabb felfedezzék és kezelhessék.

Forrás: 200 kérdés – 200 válasz az emlőrákról