Az egészséges táplálkozás alapelvei ugyanazok az egészségesek és a daganatos betegek számára. Kiegyensúlyozott, az aktuális állapothoz igazodó táplálkozás, könnyű, vegyes étrend javasolható, amelyben kevés a zsír, a vörös hús, a fehér liszt és a cukor, sok a zöldség, a gyümölcs, a teljes kiőrlésű gabona, a baromfi hús, a hal. Alapjában véve egy daganatos betegség diagnózisa nem igényel „csodadiétát”, ilyen nincs is. Az orvosok és dietetikusok óva intenek az egyoldalú diétáktól, méregtelenítéstől, böjtöléstől, különösen a betegség aktív szakaszában. Egy esetenként ötven-hatvan- hetven éve folytatott étkezési rendnek néhány hetes diétával való „kiböjtölése” nem lehetséges, ennek nincs is értelme. Hosszabb távon úgy kell egészségesebbé tenni a táplálkozást, hogy azzal a beteg azonosulni tudjon, abban örömét is lelje, másként nem fog működni.
Műtétek után fontos a sebgyógyuláshoz és a felépüléshez az elegendő fehérjefogyasztás. Kemoterápia időszakában is fontos az erőnlét megőrzése. Az étvágytalanság, a hányinger vagy az emésztési panaszok ellenére is törekedni kell a rendszeres és változatos étkezésre. A betegek olykor sikerként könyvelik el, ha híznak, ám ez nem cél, mert a zsírmennyiség növekedése még inkább megterhelő a szervezet számára, az elhízás növeli a szív- és érrendszeri szövődmények kockázatát, rossz hatással van a hormonháztartásra, krónikus gyulladást idéz elő a szervezetben, rontja az életkilátásokat.
Érdemes a kórházban megkeresni a dietetikust, és vele átbeszélni a konyhai teendőket. Mindenkinek sajátos szükségletei vannak, attól függően, hogy a betegség és a kezelések mely fázisában tart. Az ajánlott étrend attól is függ, hogy milyen egyéb társbetegségekre (cukorbetegség, szívbetegség, veseelégtelenség, ételallergia) kell odafigyelni. Alapvető szabály, hogy az étkezések rendszeresek legyenek (ajánlott inkább többször kisebb adagokat fogyasztani), még akkor is, ha a beteg étvágytalan, valamint ügyelni kell az elegendő (napi legalább 2-2,5 liter) folyadékfogyasztásra.
Nincs általános tiltólista. Félrevezető minden olyan hír, amely arról szól, hogy egy daganatos betegnek bármilyen alapanyagot vagy ételt teljesen és végleg ki kellene hagynia az étrendjéből. Prosztatadaganatok esetén egyes kutatási eredmények alapján a tejtermékek, a vörös- és feldolgozott húsok, az állati eredetű (telített) zsírok fogyasztását korlátozni érdemes, igaz ez nemcsak a prosztatarákos férfiakra vonatkozik, hanem – miként például a sóhasználat visszafogása is – általános alapelve az egészséges táplálkozásnak. Ugyanez igaz a túl sok cukorra, a szénhidrátok túl magas arányú fogyasztására is. Néhány tanulmány szerint a túlzott mértékű kalciumbevitel növelheti a prosztatadaganatok évekkel későbbi kiújulásának kockázatát. A csontritkulás megelőzése miatt viszont fontos a kalcium és a D-vitamin, tehát meg kell találni az egyensúlyi állapotot.
Operációt követően, illetve magasabb trombózis-kockázat esetén a betegek egy része hosszabb távon is véralvadásgátló gyógyszert kap. Régóta alkalmaznak a K-vitamin véralvadást fokozó hatását gátló gyógyszereket, ha valaki ilyet szed, oda kell figyelnie, hogy ne egyen túl sok K-vitamint tartalmazó ételt, mint a brokkoli, a spenót, a kelbimbó, a káposzta vagy a máj. Mivel az étrend összeállításánál számos szempontra tekintettel kell lenni, célszerű megkeresni a kórházban dolgozó dietetikust és személyre szólóan átbeszélni vele az optimális étrendet.
A kiegyensúlyozott, vegyes étrend a szervezet számára szükséges vitaminokat és ásványi anyagokat általában tartalmazza. A mesterséges (szintetikus) vitaminoknál mindig előnyösebb, ha természetes úton, a növényekből kapja meg a szervezet a szükséges vitaminokat. Ha a táplálkozás egysíkúvá vagy nehezítetté válik, szükség lehet vitaminpótlásra. Tévhit ugyanakkor, hogy a minél magasabb vitaminbevitel csak előnyökkel járhat! Prosztatadaganatok esetében felmerülhet A-vitaminok szedése, továbbá mivel a hormonkezelések felgyorsítják a csontritkulást, ennek ellensúlyozására, lassítására kalciumra és D-vitaminra lehet szükség. A D-vitamin alacsony szintje és egyes prosztatadaganatok progressziója (rosszabbodása) között szintén találtak összefüggést, viszont ezt még nem sikerült egyértelműen bizonyítani.
Gyógyult betegeknél általános betegségmegelőzésként hasznos lehet a napi ajánlott mennyiségnek megfelelő C-vitamin. Hasznos és ártatlan vitaminnak tűnik, ám daganatellenes kezelések alatt még a C-vitamin szedését is egyeztetni kell a kezelőorvossal, hogy az antioxidánsként működő vitamin nem hat-e ellenében az aktuálisan alkalmazott kezelésnek. Tévhit, hogy az óriás dózisú C-vitaminnal gyógyítani lehet a rákot, sőt nem megfelelő vesefunkciós értékek esetén kifejezetten árthat a C-vitamin a vesének.
További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról
