A fokozott véralvadásból adódó kóros vérrögképződés a vénákban mélyvénás trombózist okozhat. A vérrög (trombus) egyrészt azzal fenyeget, hogy elzárja az adott eret (jellemzően a lábban), másrészt az érfalról leszakadva eljuthat a szívbe, ami átpumpálhatja az artériába, majd a tüdőben felakadva akár súlyos-életveszélyes állapotot kiváltó tüdőembóliát is okozhat. Mivel a ráksejtek képesek a véralvadást fokozó, úgynevezett trombogén enzimet is termelni, ezért minden daganatos betegnek többszörös a trombóziskockázata. Nagyobb a kockázata annak, aki trombofí liával, azaz genetikai trombózishajlammal él (a lakosság mintegy 10 százaléka). Veszélyeztetettebbek a nők, az idősek, a túlsúllyal élők, a tüdőgyulladásban vagy veseelégtelenségben szenvedők, a mozgásukban korlátozottak, illetve azok, akiknek korábban már volt mélyvénás trombózisuk.

A daganatellenes kezelések során a legnagyobb rizikó az operációt követően alakul ki. Kiemelt kockázatúak a kismedencei műtétek, valamint ha az operáció után hosszabb ideig ágyhoz kötött a beteg. A műtét által megnövelt trombóziskockázat hónapokon keresztül fennáll. Egyes onkológiai gyógyszerek tovább növelik a trombózis valószínűségét.

Mélyvénás trombózis nemcsak a lábban fordulhat elő, ám anatómiai okokból az esetek többségében az alsó végtag az érintett. A panaszokat az ér elzáródása, a vér pangása okozza. Figyelmeztető jel, ha az egyik láb a lábfejnél, a bokánál, a vádlinál vagy a combnál megdagad, megduzzad, izomlázhoz hasonlító vagy lüktető fájdalom jelentkezik. Az érintett rész kipirosodhat, kifényesedhet, a bőrön lilás elszíneződés jelenhet meg, a felület melegebbé is válhat a környezeténél. De a mélyvénás trombózis alattomosan is kialakulhat: az esetek egy jelentős részében nem vagy nem egyértelműen beazonosítható módon okoz tüneteket.

A tüdőembólia súlyosságát az határozza meg, milyen nagy érben akadt el a vérrög. Ha ez egy kisebb tüdőágban történik (mikroembolizáció), nem mindig jelentkeznek tünetek, illetve azok nem erősek. Előfordulhat bizonytalan, elhúzódó mellkasi fájdalom, szívritmus-emelkedés, köhögés, szédülés, felléphetnek fulladásos tünetek, továbbá ismeretlen eredetű láz is felhívhatja az elzáródásra a figyelmet. Ha egy nagyobb tüdőérben történik az elzáródás (embólia), már erősebb köhögés, nehézlégzés, helyi szúró fájdalom is előfordulhat, véres köpet megjelenése sem zárható ki, szintén felszökhet a beteg láza. Ha egy főverőérben történik az elzáródás, hirtelen fellépő, súlyos tünetek jelentkeznek: erős mellkasi fájdalom, erős köhögés, fulladás, az oxigénhiány miatt extrém gyors szívverés, zihálás, hidegrázás, verejtékezés, a pánik pedig tovább ront a helyzeten, nem kizárt az eszméletvesztés, az ájulás sem. A tüdőembólia és a szívroham tünetei részben hasonlítanak egymásra. Miként az infarktus, a tüdőembólia is életveszélyes állapot, amelynek halálos kimenetele is lehet, ezért azonnali orvosi beavatkozás szükséges. Ha a beteg nem kórházban tartózkodik, már gyanú esetén is azonnal mentőt kell hívni! Terápiás dózisban lehet szükség véralvadásgátló gyógyszerre, esetenként szükség lehet vérrögoldásra (trombolízis), ritkábban a vérrög sebészi eltávolítására.

Mivel ismertek a trombózisra hajlamosító helyzetek, jól körülhatárolható, kiknek és mikor indokolt már megelőző (profilaxis) jelleggel véralvadásgátló (vérhígító, antikoaguláns) gyógyszereket kapniuk. Műtét után minden betegnél indokolt a megelőző kezelés. A sebészeteken rutin eljárásnak számít az operációt követő véralvadásgátlás, általában heteken át a bőr alá adott injekciók formájában, amelyeket a beteg önmagának is be tud adni. Önmagában a kemoterápia ugyan nem indokolja a véralvadásgátlást, viszont azok az onkológiai kezelések igen, amelyeknek a leiratában megnövekvő trombóziskockázat szerepel. Egyedi mérlegelés alapján a kórházban kezelt betegeknél is indokolt lehet a véralvadásgátlás.

Többféle véralvadásgátló létezik. A bőr alá adott injekció mellett rendszeres laboratóriumi ellenőrzéssel alkalmazhatnak a K-vitamin véralvadást fokozó hatását gátló anyagokat (K-vitamin antagonista). Ebben az esetben az étkezésre is oda kell figyelni, hogy ne fogyasszon túl sok K-vitamint a beteg (paraj, brokkoli, kelbimbó, káposzta, sötétzöld leveles főzeléknövények, máj, tejtermékek). Indíthatnak olyan új típusú véralvadásgátló kezelést is, ami közvetlenül a véralvadásért felelős vérfaktor aktivitását gátolja, ez esetben a hatást az étrend nem befolyásolja.
A gyógyszeres kezelés mellett a beteg is tehet a kockázat csökkentéséért: mivel önmagában a tartós fekvés és mozdulatlanság is kockázati faktor, fontos a mozgás, a műtét utáni torna, a lehetőségekhez képest a mielőbbi felkelés, majd a kórházból való hazabocsátást követően is a rendszeres fi zikai aktivitás. Emellett az alsó végtagokat nyomás alatt tartó kompressziós harisnya viselése is segítheti a pangás elkerülését, a vér visszaáramlását a szív felé.

További információk a betegségről: 50 kérdés – 50 válasz a prosztatarákról