A kapszulás endoszkópia lényege, hogy a páciens lenyel egy nagyobb vitaminkészítmény méretű kapszulát, amely kamerát, lámpát, jeladót, s áramforrást is tartalmaz, s e kapszula végighaladva a teljes tápcsatornán, felvételeket készít annak belső felületéről. A kamera a képeket rádióhullámok segítségével továbbítja a betegre rögzített képrögzítő eszközre. A kapszula miután végighaladt a gyomron, a vékonybélen, majd a vastagbélen, természetes úton távozik a bélrendszerből.
A vizsgálat előnye – ami miatt sokszor felkelti a betegek és családtagok figyelmét –, hogy nem jár semmilyen fájdalommal, kellemetlenséggel (mint a kolonoszkópia) és sugárterheléssel (mint a CT kolonoszkópia) sem. Hátránya ugyanakkor, hogy az egyszer használatos eszköz rendkívül drága, a készülék által készített akár több tízezer kép kiértékelése időigényes, s a vastagbél tekintetében kevésbé biztos diagnózist képes adni, mint a vastagbéltükrözés. Ha bármit felfedeznek a kapszulás endoszkópia során a vastagbélben, a következő lépés mindenképp a vastagbéltükrözés, amellyel pontosabban megítélhető az elváltozás, amelyből rögtön szövettani minta is vehető, illetve a megtalált polipok el is távolíthatók – ezt semelyik másik vizsgálat nem tudja biztosítani.
A kapszulás endoszkópiát elsősorban vékonybélvizsgálatoknál alkalmazzák, ám társadalombiztosítási keretek között ez esetben is csak akkor érhető el, ha alapos a gyanú például arra, hogy a vékonybélben vérzés alakult ki, s a tükrözéses vizsgálatokkal nem sikerült diagnózist felállítani.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
