A fájdalmat mindig csak a beteg érzi, a fájdalomérzet objektíven nem mérhető, ugyanaz a mértékű fájdalom is okozhat egyszer kisebb, máskor nagyobb szenvedést. Ugyan az agy fájdalomingerekre adott aktivitása vizsgálható képalkotó berendezésekkel, de az adott pillanatban átélt fájdalomérzetet nem mutatja ki sem laborvizsgálat, sem más orvosi diagnosztika. A betegnek kell minél pontosabb leírást adnia arról, hogy hol és mit érez, panaszai milyen időközönként jelentkeznek, milyen természetűek.
Alapelv, hogy az állandóan jelenlévő, krónikus fájdalom csillapítása akkor lehet hatékony, ha a fájdalomcsillapítás pontos időközönként történik, nem csak alkalmanként, amikor a beteg újra és újra elérte a tűréshatárt. Folyamatosan a megfelelő szinten kell tartani a fájdalomcsillapító hatóanyag koncentrációját, hogy ezáltal féken lehessen tartani a panaszokat. Ettől a logikától eltér, ha áttörő fájdalom jelentkezik, mert a hirtelen fellépő panaszok csillapításának mindig azonnalinak és gyorsnak kell lennie.
A fájdalom csillapításában bármely orvostól segítség kérhető, aki a beteget hosszabb vagy rövidebb ideig kezeli. Ez tehát lehet akár a sebész, akár az onkológus vagy a sugárterápiás szakorvos, akár a beteget gondozó háziorvos is. Speciálisan a fájdalomcsillapítás céljából hozták létre a nagyobb városokban elérhető fájdalomambulanciákat. A végstádiumba kerülő betegek gondozását felvállaló hospice szolgálatoknál ugyancsak mindig dolgozik kifejezetten a tüneti kezelésekben, fájdalomcsillapításban tapasztalt palliatív szakorvos. A fájdalomba nem szabad beletörődni, mert a testet-lelket gyötrő panaszok elvonják az életerőt. Mindent meg kell tenni a megfelelő fájdalomcsillapítás érdekében: az orvos útmutatása szerint akár naponta is módosítható az adagolás vagy a fájdalomcsillapítók kombinációja, ha erre szükség van. Csak egyetlen szempont számít: a beteg minél kevesebb fájdalmat éljen át.
Egy fájdalomcsillapító gyógyszer bevételénél vagy tapasz felragasztásánál több időt igényel, de a tapasztalatok szerint érdemes energiát szánni a pszichológiai tanácsadásra is. Egyre több onkológián érhető el pszichológus, akitől egyéni foglalkozás vagy csoportos tréning keretében számos olyan relaxációs, feszültségcsökkentő, figyelemelterelő módszer megtanulható, amely érdemben segíthet a mindennapokban a fájdalomcsillapításban is.
Egy fájdalomnapló – egy erre a célra nyitott füzet, de akár okostelefonra letölthető alkalmazás is lehet – lehetőséget ad arra, hogy a beteg folyamatosan feljegyezze a fájdalmait. A panaszok idejét, helyét, erősségét, körülményeit, lehetséges kiváltó okait. A fájdalom nagyságát célszerű egy 1-től 10-ig terjedő skálán osztályozni, mert a kórházakban is ilyen skálán jelölik a betegek jelzéseit, ezzel összehasonlíthatók, nyomon követhetők a változások. Ugyancsak célszerű feljegyezni, hogy mikor milyen és mennyi fájdalomcsillapítót használt a beteg, az mikorra hatot. Ezeknek azért van jelentősége, mert a fájdalomérzet egy rendkívül összetett jelenség, amelynek szervi, idegrendszeri és pszichés összetevői is vannak, így a megfelelő kezelés is összetett lehet. A fájdalomcsillapítást irányító orvos minél több adatra tud támaszkodni, annál pontosabban be tudja állítani a leginkább hatásos gyógyszeres kezelést.
