Számos módszer létezik arra, hogy mérsékelni lehessen a hányinger és a hányás okozta nehézségeket.
Hányáscsillapító gyógyszerek (antiemetikumok) adhatók infúzióban, injekcióban, tablettában is. Vannak szakmai ajánlások az egyes terápiákhoz kapcsolódó hányinger-csillapító eljárásokra, de mindig alkalmazkodni kell a beteg egyéni érzékenységéhez. Ha az egyik kemoterápiás ciklus során elégtelennek bizonyultak a hányinger csillapítására tett orvosi törekvések, a következő ciklusban erősebb támogató kezelésre, gyógyszerváltásra vagy a hatóanyagok kombinálására van szükség. Nem biztos, hogy már az első kemoterápia idején jelentkezik hányinger, ugyanakkor annak kezdeti elmaradása nem garancia arra, hogy később sem lesz. De az sem törvényszerű, hogy egy hányással járó ciklust követően ez a mellékhatás mindig visszatér – ennek elkerülését hivatott segíteni a megfelelő támogató, szakszóval szupportív kezelés.
Ha korábban előfordult, hogy a beteg már a kezelés előtt hányt (anticipátoros hányás), az ismétlődés elkerülése érdekében már a kemoterápiás kezelés előtt szükség lehet hányáscsillapítót adni. Bizonyos esetekben indokolt lehet nyugtatók vagy szorongásoldók alkalmazása is. A kezeléssel párhuzamosan (akár infúzióba adagolva), illetve azt követően is adható hányinger-csillapító, ilyen gyógyszerrel elláthatják a hazatérő beteget is. A kemoterápia okozta hányás kivédésére a kezeléskor, illetve az azt követő néhány napban jellemzően úgynevezett „szetron típusú” gyógyszereket alkalmaznak.
A betegek egy része a B6 vitamin és a gyömbér hányinger-csökkentő hatásáról is beszámol, ám a vitaminok és kiegészítő készítmények szedését is mindig meg kell beszélni a kezelőorvossal. A betegeknek számos olyan terméket hirdetnek, amelyekkel az ígéretek szerint csökkenthetők a mellékhatások, ám ezek közül nem szabad hirdetés vagy ismerősök, különösen nem az eladásban érdekelt termékügynökök ajánlása alapján választani, mert a hatóanyagok keresztreakcióba is léphetnek az onkológiai és egyéb gyógyszerekkel.
Hányingerrel terhelt időszakban nem javasolják a kiadós étkezéseket, amelyek megterhelik a gyomrot: az onkológiai terápiák idején inkább többször kevesebbet érdemes enni. Enni és inni viszont kell akkor is, ha nem esik jól, el kell kerülni a kiszáradást és a legyengülést. Jól meg kell rágni a falatokat, ezzel is könnyítve annak későbbi feldolgozását.
Akinek rendszeresen van hányingere, nem érdemes közvetlenül a kezelés előtt ennie. Az erős, intenzív ízek, a csömör édességek, a túl zsíros vagy fűszeres ételek fokozottabban irritálhatják a gyomrot. Igaz ez a szagokra is: előfordul, hogy a korábban kellemesnek érzett illatokat zavaró konyhaszagként éli meg a beteg. Ha ez előfordul, akkor inkább langyosan vagy hidegen célszerű fogyasztani az ételt. Reggeli hányinger ellen a száraz falatok, keksz, pirítós, kétszersült segíthet.
Fekvés helyett inkább fotelben ülve tanácsos pihenni. Csökkentheti a hányingert, ha mentolos cukrot szopogat a beteg vagy jégkockát vesz a szájába. Víz helyett gyümölcsleves, gyümölcsturmix, gyümölcsjoghurt is lefagyasztható jégkockatartóban, ezzel ízletesebb és tartalmasabb kockák készíthetők. Nem javasolják az étkezés közbeni ivást. Kerülni javasolt a szénsavas és a koffeint tartalmazó italokat. Ennek viszont ellentmond, hogy a betegek egy része épp arról számol be: a hideg szénsavas gyömbér, tonik vagy kóla segített neki csökkenteni az émelygést.
A hányingert enyhítheti a friss levegőn való séta, a figyelemelterelés (kutyasétáltatás, zenehallgatás). A legrosszabb a mellékhatástól való görcsös félelem, mert ez – mint egy önbeteljesítő jóslat – hozzájárul ahhoz, hogy a mellékhatás valóban kialakuljon. Egyre több onkológiai centrumban elérhető onkopszichológus, aki relaxációs technikákkal, légzőgyakorlatokkal, meditációs ismeretek átadásával segíteni tud abban, hogy úrrá lehessen a beteg a szorongásain, s ezzel a mellékhatásokon is. A hipnózis és az akupunktúra is hatásosan enyhíthet a tüneteken.
