Egy gyomorrontás indította el azt a kivizsgálást, amelyet már régóta halogatott az ismert televíziós szerkesztő-műsorvezető, Nagy György. Rosszindulatú daganatot találtak a gyomrában, ami miatt csaknem azonnali radikális műtétre, majd kemoterápiára volt szükség. Ugyan a panaszokat nem okozó alattomos betegség derült égből villámcsapásként érte, ám úgy viszonyult a rákhoz, mintha bármilyen más betegségről lenne szó, amelyből lépésről-lépésre ki lehet lábalni. Szerkesztőségi munkáit is csak átmenetileg függesztette fel, hamar visszatért a televízióba. Amint a Rákgyógyítás Magazinnak adott interjúban elmondja, ma már küldetésének tekinti, hogy egyrészt saját példája nyomán a szűkebb és tágabb környezetében minél több embert rávegyen a szűrővizsgálatokon idejében való részvételre, másrészt változtasson az embereknek a rákbetegekhez való hozzáállásán, hogy a betegek családtagjai, rokonai, munkatársai – kimondva-kimondatlanul – ne mondjanak le rögtön arról, akinél rákot diagnosztizálnak. Nagy György hirdeti: nem a gyomron múlik a teljes élet.
– Rengeteg kolbászt ettem, borzasztóan elcsaptam a gyomrom – állította fel a diagnózist 2012. októberben Nagy György, amikor hazatért a békéscsabai kolbászfesztiválról, ahol tiszteletbeli zsűritagként több tucatnyi kolbászt kellett egymás után végigkóstolnia és pontoznia. A panaszok azonban nem múltak el egy-két nap alatt, heteken át erős émelygés és gyomorfájás gyötörte, mire teljesen rendbe jött. A történtek lökést adtak számára, hogy ideje belekezdenie egy teljes kivizsgálásba, amelyet – miután 2013. januárban betöltötte a 60. évét – egyébként is időszerűnek érzett.
Menedzserszűrésre jelentkezett, amelynek laboratóriumi vizsgálatok, hasi ultrahang, vastagbél- és gyomortükrözés is a része volt. Ez utóbbi vizsgálaton akadt fenn a rostán: egy nagy méretű daganatot találtak a gyomrában.
– Nagyon furcsa érzés volt hallani a gyomorrák diagnózist, korábban ugyanis egészen másként képzeltem el egy rákbeteget, mint ami engem akkortájt jellemzett. Én teljesen egészségesnek éreztem magam, semmilyen tünet nem volt igaz rám, mint amit én a daganatos betegségekhez társítottam: nem fogytam, nem fájt semmim, sem az evéssel, sem a széklettel nem voltak gondjaim, nem gyengültem le, ugyanúgy kerékpárral jártam be dolgozni, mint korábban. Semmilyen panaszt nem tudtam volna példának hozni, ami arra mutatott volna, hogy én daganatos beteg vagyok – világít rá a mindennapok tapasztalata és az orvosi diagnózis jelentése közötti ellentmondásra Nagy György. Az egészségtudat és a jelenlévő súlyos kór közötti kontraszt még nagyobbá vált, amikor a sebész közölte a teendőt: ki kell venni a teljes gyomrot.
Műtét vacillálás nélkül
– Ha sikerül a daganatot teljesen eltávolítani, akkor túl lehet élni a betegséget és meg lehet gyógyulni. Ezt mondta a sebész, amire én rögtön azt feleltem: rendben, ha túl lehet élni, akkor túl fogom élni, tegyünk meg ezért mindent. Nem vacilláltam azon, hogy mi lesz velem gyomor nélkül: elmagyarázták, hogy bár több odafigyelést igényel, de lehet teljes életet élni gyomor nélkül is. Racionális ember vagyok, a tapasztalt szakemberek érvei hamar meggyőztek arról, hogy azt az utat válasszam, amely a legnagyobb eséllyel meggyógyít – eleveníti fel a műtét előtti napokat Nagy György. Úgy emlékszik vissza: olyan gyorsan pörögtek az események, hogy nem is volt érkezése mélyebben elgondolkodni a vele történteken vagy pánikba esni – bár ez utóbbi egyébként sem jellemző rá.
A gyomoreltávolító operáció után azonnal az onkológiára került, ahol indokoltnak látták kemoterápiás kezelés indítását annak érdekében, hogy az esetlegesen visszamaradt, netán a vérben még keringő daganat-sejtek pusztításával csökkenteni lehessen a későbbi kiújulás és áttétképződés kockázatát. Ez már nem ment olyan simán, mint az operáció. Eredetileg hat ciklus kemoterápiás kezelést irányoztak elő, ám a harmadik után elfogyott az ereje: legyengült, fogyni kezdett, kedvetlenné vált.
Erő kell a gyógyuláshoz
Fotó: Zih Zsolt
– A kezelések rendesen földhöz vágtak. A kemoterápia mellett is folyamatosan próbáltam dolgozni, de nemigen haladtam. A munkám jelentős részét idehaza végzem, sokat dolgozom a számítógép előtt, ám egyre többet kellett pihennem napközben. Vonzott az ágy, se dolgozni, se enni nem volt kedvem. A családom nagyon sokat segített ebben az időszakban: nem hagyták, hogy elhagyjam magam. A feleségem ösztönzött, hogy nem heverészhetek, mert mihamarabb vissza kell nyerniük a régi énemet. Biztatott, hogy keljek fel, mozduljak ki, ha mást nem is csinálok, de legalább vigyem el a kutyát sétálni. A következő találkozáskor a kezelőorvosom is rögtön látta a negatív változást, s keményen rám pirított. Kijelentette, hogy ő csak erős embert tud meggyógyítani, egy étvágytalan, gyenge embernek nem ad több erős kezelést. Leálltunk a kemoterápiával, hogy erőt gyűjtsek. Másfél-két hónap múlva azután ismét jelentkeztem az onkológián, hogy érzek magamban újra annyi erőt, hogy végigcsináljuk. Az orvosom kért egy kontroll CT-t, ami viszont sehol sem mutatott gyanús elváltozást, ezért úgy döntöt- tünk: nem kezdjük újra a kemoterápiát. Azóta szoros kontroll alatt állok, 3 havonta CT-vel ellenőriznek – veszi sorra a műtét és a beszélgetésünk között eltelt egy év kórházi történéseit Nagy György.
Egyetlen kérdés: mi a megoldás?
A szerkesztő-műsorvezető egy percig sem titkolta környezete és munkatársai előtt betegségét, sőt azóta – mint fogalmaz – prófétája lett a szűrővizsgálatoknak. – Nálam véletlenül derült ki a betegség: ha nem csapom el a gyomrom, valószínűleg tovább halogatom a szűrővizsgálatokat, hiszen semmi bajt nem éreztem. Ha fél évvel korábban kivizsgáltatom magam, talán ma is lenne gyomrom. Ha fél évvel később, talán már nem beszélgetnénk. A kortársaimat és a nálam fiatalabbakat is küldöm: szűrés, szűrés, szűrés! Ha nincs baj, legalább megnyugszik az ember, ha van, akkor az úgysem fog elmúlni, csak rosszabbodni, ezért semmilyen indok nem fogadható el a halogatásra. Egy daganatos betegségen átesett embernek igenis felelőssége, hogy a környezetében élőket elküldje orvoshoz.
– Kicsit tartottam az ismerősök reakcióitól, hogy ha megtudják a betegségem, megváltozik a tekintetük, búcsúzkodni kezdenek, s utoljára igyekeznek majd még valami szépet mondani nekem. De szerencsére nem ez történt. Igaz idejük sem volt rá, mert azt látták: 2-3 hónap elteltével ismét dolgozom, s úgy tekintek a betegségemre, mint amin túl vagyok, s új fejezetet nyithatok. Némi hitetlenkedést azért éreztem a környezetemben, hogy ennyivel valóban el lehet intézni egy rákbetegséget, viszont én nem voltam hajlandó egyetlen pillanatra sem úgy gondolni magamra, hogy halálra lennék ítélve. Ebben a meggyőződé- semben, a kétségbeesés helyett a praktikus teendőkre való koncentrálásban velem tartott a feleségem és a lányom is. Amikor felmerült egy-egy újabb probléma, egy kérdésünk volt: mi a megoldás? Nyilván nagyon sokat dolgoztak ők azon, hogy ne lássam rajtuk a megrettenést, de végig erősítettük egymást.
Egészséges emberként élni
Nagy György úgy fogalmaz: újra kellett tanulnia a szervezete jelzéseit, működését. Milyen például az éhség vagy a telítettség érzete, ha nincs az embernek gyomra? Gyomor nélkül nincs hol tárolni az elfogyasztott ételt, ezért egy nap sokszor kell keveset ennie, mindig kell magánál tartania néhány falatot. Fel kellett ismernie, hogy mit és hogyan ehet, milyen jelekre kell odafigyelnie, hogyan kell alakítania az étrendjét és napirendjét ahhoz, hogy életvitele leginkább közelíthessen a normálishoz. Az új tünetekre mindig odafigyel, s ha indokoltnak érzi, soron kívüli szakorvosi kontrollt kér, hogy tisztázzák a panaszok eredetét. Nem tagadja, hogy tart az ismeretlen tünetektől, azok nehogy a betegség visszatérését jelezzék, ám ez nem olyan félelem, ami beárnyékolná a mindennapjait – legutóbb például kiderült, hogy nyelőcsőgyulladás okozta a panaszait, ami a gyomor nélkül élőknél olykor előfordul. Lassan átáll arra a gondolkodása: nem kell rögtön a legrosszabbat feltételezni.
Nagy György nem fürkész betegségtörténeteket: elmondása szerint a kezelések elején sokat olvasta a Rákgyógyítás Magazint is és böngészte a Rákgyógyítás.hu honlapot a praktikus információkért, ám a lelki gyógyulásnak immár abban a fázisában tart, hogy szeretné minél inkább leépíteni a betegségtudatot önmagában, majd továbblépni. Ezért nem ment el sorstárs segítő csoportba sem.
– Tudom, hogy sok sorstársamnak segít, ha nyit a többiek felé, igénybe veszi azokat a pszichológiai és lelki segítő lehetőségeket, amelyeket felkínálnak, s részt vesz csoporttréningen. De én egy magamnak való pacák vagyok, aki szakmája ellenére inkább befelé fordul: sarokba elvonulós típus vagyok, szeretem a dolgaimat egyedül megoldani, megfogni a hajam és kirántani magam a bajból. Nem foglalkozom a szükségesnél többet a betegséggel, de nem élek vakon, nem dugom a homokba a fejem: tisztában vagyok azzal, hogy háromnegyed évvel a kemoterápiás kezelés után orvosilag még nem mondanak gyógyultnak, s még 5 év tünetmentesség után sem száz százalék, hogy végleg sikerült leszámolni a kórral. Ugyanakkor hiszek abban, hogy mint sok más betegség, ez is karbantartható. Tudom magam egészséges emberként kezelni, s ez a kulcsa annak, hogy nagyobb eséllyel valóban az is maradhassak.
NÉVJEGY: Nagy György majdnem húsz éven át vezette a HOL-MI hétvégi ifjúsági programajánlót, hosszú időn keresztül dolgozott a legendás Ablak című szolgáltató riportműsor szerkesztő- műsorvezetőjeként, közel másfél évtizeden át közvetítette a Forma-1 Magyar Nagydíjat. II. János Pál pápa magyarországi látogatásának televíziós közvetítése éppúgy a nevéhez fűződik, mint számtalan állami ünnepi esemény értő kommentálása. Dolgozott a magyar tájakat és városokat bemutató Főtér című műsor szerkesztőség-vezetőjeként, majd Nagy Vita címmel lányával, Székely-Nagy Katalinnal két évadon át vezetett műsort. Sok ismeretterjesztő dokumentumfilm-sorozatot hozott tető alá. A „Magyarország története” adásai 46 részen át dolgozták fel hazánk történelmét (12 ország 219 településén forgattak). A Szabadság tér 17. című 75 részes sorozat a Magyar Televízió alapításának 50. évfordulójára készült, 2010-től a rendhagyó színészportrékat bemutató Hogy volt?! című válogatás felelős szerkesztője. Több műsorötlete megvalósításra vár, ezek között szerepel az a dokumentumfilm-sorozat, amely keretében a magyar várak egykori világát elevenítené fel.
