„Ön sokkal jobbat írt, mint amiket én mondtam, köszönöm, hogy ilyen kiváló nyilatkozót csinált belőlem!” – írta vissza 2014 nyarán Nagy György televíziós műsorvezető, amikor megkapta a Rákgyógyítás Magazin számára készült interjú kéziratát. Hiába volt már ekkor évtizedek óta országosan ismert, kiemelt szerkesztő-műsorvezetője a televíziónak, rövid válaszából is kiviláglott az a szakmai alázat és szerénység, amely egész pályafutását jellemezte. Ekkor már gyomor nélkül élt, de vallotta: nem a gyomron múlik a teljes élet. Ahogyan munkájában, úgy betegségében is példát mutatott másoknak. Fegyelmezettsége, önuralma is hozzájárult ahhoz, hogy még éveken át dolgozhatott. Sajnos nemrég érkezett a szomorú hír, hogy három évet sikerült nyernie, s a napokban elhunyt. 2017. július 19-én szerdán 14:30-kor, az Új Köztemetőben köszönnek el tőle szerettei és tisztelői. Egykori mondatait ma is érdemes felidézni.
„Régi vágású tévés volt Nagy György, aki olyasmiben hitt, amiben ma már kevesen. Azt hitte, vagy úgy tudta, hogy a tévé nem a cél, hanem az eszköz, rajta keresztül lehet rövidebb vagy hosszabb távon hasznos és érdekes információkat eljuttatni a közönséghez. Nem saját magáról, hanem a világról vagy a riportalanyról” – írta róla Fáy Miklós kritikus.
Nagy György majdnem húsz éven át vezette a HOL-MI hétvégi ifjúsági programajánlót, hosszú időn keresztül dolgozott a legendás Ablak című szolgáltató riportműsor szerkesztő- műsorvezetőjeként, közel másfél évtizeden át közvetítette a Forma-1 Magyar Nagydíjat. II. János Pál pápa magyarországi látogatásának televíziós közvetítése éppúgy a nevéhez fűződik, mint számtalan állami ünnepi esemény értő kommentálása. Dolgozott a magyar tájakat és városokat bemutató Főtér című műsor szerkesztőség-vezetőjeként, majd Nagy Vita címmel lányával, Székely-Nagy Katalinnal két évadon át vezetett műsort. Sok ismeretterjesztő dokumentumfilm-sorozatot hozott tető alá. A „Magyarország története” adásai 46 részen át dolgozták fel hazánk történelmét (12 ország 219 településén forgattak). A Szabadság tér 17. című 75 részes sorozat a Magyar Televízió alapításának 50. évfordulójára készült, 2010-től a rendhagyó színészportrékat bemutató Hogy volt?! című válogatás felelős szerkesztője.
Egy percig sem titkolta környezete és munkatársai előtt betegségét, sőt azóta – mint fogalmazott – prófétája lett a szűrővizsgálatoknak.
– Nálam véletlenül derült ki a betegség: ha nem csapom el a gyomrom, valószínűleg tovább halogatom a szűrővizsgálatokat, hiszen semmi bajt nem éreztem. Ha fél évvel korábban kivizsgáltatom magam, talán ma is lenne gyomrom. Ha fél évvel később, talán már nem beszélgetnénk. A kortársaimat és a nálam fiatalabbakat is küldöm: szűrés, szűrés, szűrés! Ha nincs baj, legalább megnyugszik az ember, ha van, akkor az úgysem fog elmúlni, csak rosszabbodni, ezért semmilyen indok nem fogadható el a halogatásra. Egy daganatos betegségen átesett embernek igenis felelőssége, hogy a környezetében élőket elküldje orvoshoz.
Bár fő célkitűzését, a betegségből való végleges gyógyulást nem sikerült teljesítenie, mondatai, a betegséghez való hozzáállása ma is erőt adhat sokaknak. Amint az az egykori interjúból kiderült, amíg megtehette, gyomor nélkül is igyekezett egészséges emberként élni, s nem betegként megélni azt az időt, ami megadatott számára.
