Amíg a vastagbélrák kezelésében jellemzően nincs szerepe a sugárterápiának, a végbélrák ellátásában igen: a konkrét helyzet megítélése nyomán mind műtét előtt, mind műtét után (olykor pedig műthetetlen esetekben is) sor kerülhet sugárkezelésre.
(Erről a „Mikor indokolt sugárkezelés kolorektális betegségben?” című fejezetben írunk.) Sok félreértés övezi a sugárkezeléseket, amihez vélhetően hozzájárul, hogy a kifejezésben benne van a „sugár” szó is. A végbélrák besugárzásánál ugyanakkor semmilyen sugárzó anyag használatáról nincs szó: a besugárzás arra utal, hogy a kezelés során a sugárterápiás készülékből nagy energiájú sugárnyalábbal célozzák meg a daganatos gócot. Ettől a betegben semmiféle sugárzás nem keletkezik, a beteg nem válik sugárzóvá, a környezetében élő gyerekekre és felnőttekre sem jelent semmiféle veszélyt.
Létezik egy másik módszer is, amikor valóban sugárzó izotópot helyeznek el a daganatos gócnál, amely bent is marad a betegben, hogy a kezelés ideje alatt folyamatos legyen a radioaktív sugárzás általi tumorpusztítás. Erre ittrium-90, jód-125, iridium-192 radioizotópokat is használnak, az eljárás neve közel-besugárzás, szövetközi besugárzás vagy brachyterápia. Ezt az eljárást ugyanakkor nem alkalmazzák végbélrákban: jellemzően a prosztatarák, nőgyógyászati daganatok vagy agydaganatok kezelésének lehet a része – s ha a beteg környezetében élőkre nézve bármilyen óvintézkedés indokolt, erről minden esetben szóban és írásban is tájékoztatást adnak.
Forrás: 200 válasz a vastagbélrákról és végbélrákról
Ide kattintva kövesse rovatunk frissítéseit a Rákgyógyítás.hu Facebook csatornáján!
