Ha egy rákbetegnél nem megfelelő mértékű a fájdalomcsillapítás, a hosszan fennálló fájdalom állandósulhat.
Erre figyelmeztettek a szakemberek a Nemzetközi Fájdalomkutató Szövetség 2012-es milánói világkongresszusán is. Magyarázatuk szerint ennek oka, hogy a fájdalomérzet hatására az idegek működése megváltozik (ezt nevezik az idegműködés plaszticitásának). Ha a fájdalomérző pályák fokozottan igénybe vannak véve, mert rajtuk gyakran áramlik fájdalominger, akkor a fájdalom önállósodhat és később bármiféle kiváltó ok nélkül is fennmaradhat a fájdalomérzet.
MR vizsgálatokkal bizonyították, hogy a folyamatos csillapítatlan fájdalom hatására az agykéreg bizonyos helyein visszafordíthatatlan, maradandó elváltozások alakulhatnak ki. A tartós fájdalom miatt a gerincvelői fájdalomküszöb csökken, ezért a fájdalomfeldolgozó struktúrákat egyre több felesleges fájdalominger bombázza, ami az agy fájdalomérző területeinek túlérzékenységéhez, sőt torzulásához vezet. Tehát hiába szűnik meg a fájdalom oka, a fájdalomérzet mégis megmarad. Nagyon fontos megelőzni a fájdalomszindróma kialakulását, ezért minél hamarabb megfelelő módon enyhíteni kell a daganatos fájdalmat, s mindig a beteg mindenkori aktuális igényének megfelelően kell változtatni az alkalmazott fájdalomcsillapítás dózisán és/vagy összetételén.
