– Nemcsak új gyógyszerekre van szükség, hanem annak megállapítására is, hogy az új és a már alkalmazott készítmények melyik betegnél hozhatják a legnagyobb eredményességet, illetve kinek a szervezetét nem érdemes megterhelni egy még oly korszerű gyógyszerrel sem, mert az nála nem fog hatni. A gyógyszerfejlesztéssel tehát egyenértékűvé vált az úgynevezett biológiai jelzőanyagok kutatása: a biomarkerek a célzóeszközök a célzott terápiákhoz. A cél minél jobban megismerni egy-egy daganattípust, majd kiválasztani vagy kifejleszteni azt a gyógyszert, amely arra a leghatékonyabb lehet – mutatott rá egy végbemenő szemléletváltozásra Siófokon az ASCO előadásai nyomán prof. dr. Bodoky György, az MKOT tiszteletbeli elnöke, a fővárosi Egyesített Szent István és Szent László Kórház onkológiai centrumának vezető főorvosa.

Mik azok a biomarkerek?

Mit is jelent ez a gyakorlatban? Biológiai jelzőanyagok lehetnek molekulák, enzimek, hormonok vagy sejtek is, amelyek valamilyen információt hordoznak egy betegségről, annak jellemzőiről, lefolyásáról. A daganatterápiák esetében olyan biomarkerekről beszélünk, amelyek a tumort jellemzik. Emlőrák esetében például megállapítják, hogy HER2 negatív vagy pozitív-e a daganat, mert ha pozitív, akkor a kemoterápiát HER2-gátló gyógyszerrel is kiegészítik. Ugyanígy elemzik ma már azt is, hogy egy emlőrák vagy prosztatarák hormonérzékeny-e: ha ugyanis aktívak a tumorban a hormonreceptorok, akkor érdemes hormongyógyszert (is) adni.

A vastagbélrák kezelése mintapéldája annak, mennyire is fontosak a biomarkerek: évekkel ezelőtt, amikor bevezették a daganatok növekedési faktor receptorait gátolni képes EGFR-gátló célzott kezeléseket vastag- bélrákban, az orvosok nem találtak magyarázatot arra, hogy egyik betegcsoportnál miért hat a kezelés, egy másiknál pedig miért nem. Azután sikerült azonosítani egy KRAS nevű gént, s kiderült: azoknál, akiknél ez a gén mutálódott, vagyis szerkezete a normálishoz képest megváltozott, nem tud hatni az EGFR-gátló gyógyszer, akiknél nem mutáns ez a gén, azoknál pedig igen. Ma már rutinszerűen vizsgálják a KRAS gént (s azóta már más géneket is), s csak azoknak a betegeknek adják az ezen receptorokon ható gyógyszert, akik nagyobb eséllyel reagálni is fognak rá.

– Sok onkológiai terápiában még mindig nem elég magas az úgynevezett „terápiás válaszadási arány”, ezért még minden bizonnyal számos biomarker felfedezésre vár. Ez a diagnosztikai költségeket megnöveli, a terápiás oldalon viszont megtakarítást hoz, hiszen egy adott betegnek nem adnak többé olyan gyógyszert, amelyről előre valószínűsíthető, hogy nem fog hatni. Ez a beteg érdeke is, hogy a szervezetét ne terheljék feleslegesen akár erős mellékhatásokat okozó, ám számára nem hasznos készítményekkel – mondta Bodoky György.

Bevonni a betegeket a döntésbe

– A régi elnevezés szerinti daganattípusokról, mint tüdőrák vagy vastagbélrák nemigen van értelme már beszélni: egyre inkább altípusokat különböztetünk meg, amelyek kezelése gyökeresen eltérhet egymástól, függően attól, hogy molekuláris szinten milyen különbségeket, milyen speciális jegyeket sikerül felfedeznünk egy tumorban. Olyan terápiás célpontok kerülnek ezáltal látótérbe, amelyek korábban nem voltak ismertek, s amelyek felfedezése választ adhat arra a kérdésre is, hogy valakinél miért működik egy terápia vagy miért nem működik? Arra is keressük a választ: ha egy adott gyógyszerre ellenállóvá, szakszóval rezisztenssé vált egy daganat, milyen más útvonalakon lehet támadni, hogyan lehet túljárni az eszén? – fogalmazott dr. Kopper László patológus professzor.

Hangsúlyozta: nem elég az, hogy a szakorvosok követik a tudomány fejlődését és beépítik a tanultakat a mindennapi kezelési rutinba, a laikusok számára is érthetővé kell tenni ezeket. – A betegeket is fel kell készíteni, hogy az orvosok ne a fejük felett döntsenek, hanem értsék, hogy mi miért történik, s ne elszenvedői, hanem aktív részesei legyenek a döntéseknek – jelentette ki a professzor.

Minden idő számít

Az összefoglaló úgy hiteles, ha nem festünk rózsaszín képet: egyes betegségtípusokban még nem sikerült áttörést elérni a gyógyulási arányt vagy a tervezhető jövőt illetően. Például az epeúti rák, a hasnyálmirigyrák vagy a tüdőrák óriási kihívás ma is az orvostudomány számára, ugyanakkor itt is vannak új gyógyszerek. Ellentmondásos annak megítélése, hogy mi számít hatékony kezelésnek. Egy olyan terápia, amely egy előrehaladott, áttétekkel küzdő daganatos betegnek fél év helyett egy évet tud elfogadható életminőségben biztosítani, orvosi szempontból sikert jelent, hiszen a várható túlélés megkétszereződött. A beteg és a családtagok viszont úgy érezhetik: eredménytelen volt a kezelés, hiszen nem sikerült a beteget meggyógyítani. Ezért is fontos, hogy a betegek értsék, hogy mi és miért történik velük, az ő esetükben mire képes ma az orvostudomány és melyek a reális várakozások.

Amint arra dr. Ostoros Gyula, az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet osztályvezető főorvosa rámutatott, nem szabad lebecsülni a megnyerhető életidőt, mert az onkológia számos esetben kis lépésekben haladt előre. Így lettek a megnyert hetekből hónapok, a megnyert hónapokból évek.

Dr. Landherr László, az Uzsoki utcai Kórház Fővárosi Onkoradiológiai Központ centrumvezető főorvosa úgy fogalmazott: ma is vannak nehezen kezelhető és gyógyíthatatlan betegségek, de nem mindegy, hogy a beteg meddig élhet. Aki időt nyer, életet nyer: az érintett családok számára fél év vagy egy év többlet idő – amit elfogadható életminőségben a szerettükkel tölthetnek – is felbecsülhetetlenül fontos lehet, ráadásul ez idő alatt is jöhet ki újabb daganatgátló gyógyszer, amely reményt adhat. Hangsúlyozta: nem szabad feladni! A statisztikai átlagtól egyébként is nagy eltérések lehetnek egy-egy beteg esetében.

Hosszabb távra terveznek

– Nagyon fontos, hogy a betegeink tudják: azokat a gyógyszereket, amelyeket Magyarországon használunk, az egész világon alkalmazzák. A nemzetközi kongresszusok egyik létjogosultságát épp az adja, hogy ütköztetni lehet a világszerte megszerzett tapasztalatokat, s azok alapján olyan protokollokat, olyan kezelési szisztémákat lehet felállítani, amelyek Amerikától Japánig érvényesek. Az esetek egy részében persze van különbség a tengerentúli és a hazai finanszírozásban, ami befolyásolja az elérhető gyógyszerek körét, de sok esetben pontosan azt a kezelést kapja egy magyar onkológiai centrumban kezelt daganatos beteg, mint amit egy németországi vagy amerikai klinikán kapna – szögezte le dr. Ruzsa Ágnes, az MKOT elnöke, a kaposvári onkológiai centrum vezetője.

– Egyre erősödik a trend, hogy a daganatos betegségeket komplex módon kell kezelni – hangsúlyozta Ruzsa Ágnes. – Az onkológiának nemcsak a tumorellenes harcra kell koncentrálnia, hanem arra is, hogy a betegnek a gyógyulását követően minél kevesebb visszamaradt károsodással, hosszú távú mellékhatással kelljen együtt élnie.

– Amíg nagyon korlátozott volt a túlélési idő, amit biztosítani tudtunk és kicsi volt a gyógyult betegek aránya, addig háttérbe szorult, hogy egy terápiának milyen kihatásai lehetnek a kezelést követő években. Ma viszont sokkal több beteg bízhat teljes gyógyulásban, s aki nem gyógyul meg, annál is nagyobb az esély arra, hogy hosszú éveken át kordában tartható krónikus betegséggé szelídüljön a rák. Más szemléletet kíván egy kemoterápiás, hormonterápiás vagy sugárterápiás kezelés megtervezése akkor, ha már nem hónapokért küzdünk, hanem arra készülünk, hogy a betegünk még éveket, évtizedeket élhet, ennek megfelelően a lehetőségekhez képest kímélni kell a szívét, a máját, a veséjét vagy épp a gyermekvállalási képességét, mert mindezekre még szüksége lesz – fogalmazott Ruzsa Ágnes.