A Tűzmadár Alapítvány pénzdíjas pályázatot hirdet: olyan alkotásokat várnak, amelyek a daganatos betegséggel való megküzdést egy sajátos szemszögből mutatják meg. A mottó: „párhuzamos történetek.” Arra kérik a pályázókat, betegségük, kezeléseik, megküzdésük történetét egy családtagjukkal, barátjukkal közös pályaműben, akár egy párhuzamos naplóban mutassák be: hogy élte meg a beteg a vele történteket és hogy élte meg mindezt a hozzá közel álló személy?
„A rákbetegséggel általában nem magányos harcosként küzdünk. Családunk, barátaink segítenek, támogatnak minket ezen az úton minden lehetséges eszközzel. Néha megfeledkezünk róla, milyen nehéz lehet számukra is megélni a rossz híreket, a várakozás feszültségét, a bizonytalanságot. Embert próbáló feladat reményt, hitet, nyugalmat, erőt sugározni akkor, amikor ők is le vannak sújtva, elkeseredettek, fáradtak. Arra kérjük a pályázókat, családtagjukkal, barátjukkal egy közös pályaműben, akár párhuzamos naplóban, többféle aspektusból megközelítve mutassák meg a közös megküzdési folyamat nehézségeit, fájdalmas és örömteli, lesújtó és felszabadító, kapcsolatot próbára tevő és azt erősítő pillanatait” – áll a Tűzmadár Alapítvány felhívásában.
Az írások minimális terjedelme 3 oldal, benyújtási határidő 2013. november 30. A pályázat pénzdíjas: 50 ezer, 30 ezer és 20 ezer forintos jutalmat osztanak ki. A Tűzmadár Alapítvány címe: info@tuzmadaralapitvany.hu, illetve Tűzmadár Ház, Szent László Kórház, 1095 Budapest, Albert Flórián út 5-7.
Az Emese díj Tarpai Emesének állít emléket. Tarpai Emese családjával évtizedeken át élt külföldön, főleg Afrikában. Férje kíséretében eljutott a legszegényebb vidékekre, ahová Emese sohasem érkezett üres kézzel. Iskolákat, árvaházakat látogatott, szervezte a nekik juttatott adományok célba érését. Ő is kapott cserébe jó szót, sok vidámságot, és megtanulta, hogy az anyagi jóléten túl mennyi minden segíthet talpon maradni. Hazatérése után szinte rögtön rátámadt a rákbetegség, a Tűzmadár Alapítványt már betegként kereste fel először.
Óriási erővel küzdött, de maradt ereje átadni sorstársainak az afrikaiaktól tanult jókedvet, amely neki is alaptermészete volt, a szép szeretetét, a csendes örömet, és a gyógyulásba vetett hit erejét. 2010-ben végül legyőzte a betegség. A közösség azonban sokat köszönhet neki, ötleteivel, kreativitásával, szervezőkészségével, lelkesedésével segítette a munkánk, erőt, hitet adva betegtársainak, valamint a segítő munkatársaknak egyaránt. Halálát követően családja, barátai és az alapítvány munkatársai javaslatára született az Emese Díj, mely emléket állít neki, s amelyet azóta is minden évben meghirdetnek valamely művészeti ágban.
