Placebo: hogy hat, ha nem hat?

Placebo hatásról akkor van szó, ha egy hatóanyag nélküli szer valódi pozitív hatást vált ki a beteg állapotában. Ellentettje a nocebo hatás, amikor egy hatóanyag nélküli, tehát ártani nem képes szer negatív hatást gyakorol a beteg állapotára. Placebo vagy nocebo hatást nemcsak készítmény, hanem akár az orvos személye vagy más körülmény is kiválthat.

A placebo jelentése „tetszeni fogok”, a nocebo jelentése „ártani fogok”. A két jelenség magyarázható úgy is, mint a beteg várakozásainak önbeteljesítő jóslata. Leegyszerűsítve: ha valaki bízik abban, hogy például a bevett fájdalomcsillapító hatni fog, olykor már akkor érez némi megkönnyebbülést, amikor le- nyelte a tablettát. A másik oldal: ha valaki retteg attól, hogy hányni fog a kemoterápiától, lehetséges, hogy már akkor rosszul lesz, amikor belép a kórház kapuján – ennek a jelenségnek önálló neve is van a szakirodalomban, ez az anticipátoros hányás.

A mellékhatásokra való „várakozásnak” tehát tényleges kihatása lehet a fizikai állapotra. Szerveztek már olyan kutatást, amikor két betegcsoport közül az egyik valódi hatóanyagot kapott, a másik pedig hatóanyag nélküli placebót (és senki sem tudta, hogy ki kapta az igazi és ki az álgyógyszert): mindkét csoportban előfordultak a gyógyszer betegek által előzetesen ismert lehetséges mellékhatásai. Mivel a betegek egy része valójában semmit sem kapott, ez a jelenség is bizonyítékul szolgált a nocebo hatás létezésére.

A placebo-nocebo hatást bármilyen körülmény kiválthatja. Megfigyelték például, hogy bizonyos színű és formájú fájdalomcsillapítók jobban hatnak mint mások, hiába ugyanaz a hatóanyag bennük: amiről a beteg jobban el tudja képzelni, hogy hatni fog számára, az nagyobb eséllyel fog tényleg hatni. Placebo vagy nocebo hatást válthat ki a kórházi környezet tiszta, igényes vagy elhanyagolt, lepusztult állapota, még inkább a kezelőorvos személyisége és hozzáállása.
Nem csak szólásmondás, amikor egy orvost azzal dicsérnek a betegei, hogy már a szavaival is gyógyít. Több kutatás alátámasztotta, hogy az orvos kommunikációja befolyásolja a betegek hozzáállását saját betegségükhöz, sőt bizonyos esetekben még azt is, hogy mennyi fájdalomcsillapítóra van szükség. Egy szakmailag nagyra értékelt, magabiztos, a páciensét partnernek tekintő és hitelesen biztató orvos megnyugvást és reményt képes adni a betegének. Ezáltal a beteg azt érezheti, hogy jó kezekben van, biztos lehet benne, hogy ha a nehézségeket nem is tudja elkerülni, de mindent meg fognak tenni az érdekében. Ennek az ellentettje is működik: ha a beteg úgy érzi, hogy az orvos bizonytalan, kapkod, frusztrált, nem törődik vele, akkor ez a nocebo hatás még a bizonyítottan hatásos fájdalomcsillapító szerek hatásosságát is csökkentheti.

Egyes kutatások arra világítottak rá, hogy a gyógyszerek mellékhatásait részletesen tanulmányozó betegeknél gyakoribb az előfordulása az egyes mellékhatásoknak. Részben az állhat ennek hátterében, hogy jobban odafigyel a beteg az apró jelekre is, amelyeknek korábban nem tulajdonított jelentőséget, ezáltal felnagyítódhatnak egyes panaszok. Ebből nem az következik, hogy nem kell megismerni előre a mellékhatásokat! Vannak esetek ugyanis amikor akár életmentő is lehet, ha időben felismer a beteg vagy a családja egy kezdődő fertőzést, trombózist, tüdőembóliát vagy más súlyos szövődményt.

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top