Placebohatásról akkor van szó, ha egy valójában hatóanyag nélküli szer valódi pozitív hatást vált ki a beteg állapotában. Ennek ellentettje a nocebo hatás, amikor egy hatóanyag nélküli, tehát ártani nem képes szer mégis negatív hatást gyakorol a beteg állapotára.
A placebo-nocebo hatás bármilyen körülményre vonatkozhat, amely érdemi hatást képes kiváltani a beteg állapotában. A kutatások szerint ez lehet akár a gyógyszer színe, mérete vagy formája éppúgy, mint a kórházi környezet lepusztultsága vagy igényes állapota, az orvos személyisége és hozzáállása.
Nem csak szólásmondás, amikor egy orvost azzal dicsérnek a betegei, hogy már a szavaival is gyógyít. Több kutatás alátámasztotta, hogy az orvos kommunikációja befolyásolja a betegek hozzáállását saját betegségükhöz, sőt bizonyos esetekben még azt is, hogy mennyi fájdalomcsillapítóra van szükségük. Egy szakmailag nagyra értékelt, magabiztos, a páciensét partnernek tekintő és hitelesen biztató orvos megnyugvást és reményt képes adni a betegének. Ezáltal a beteg azt érezheti, hogy jó kezekben van, biztos benne, hogy ha a nehézségeket nem is tudja elkerülni, de mindent meg fognak tenni az érdekében. Ez is placebo hatás. Ennek az ellentettje is működik: ha a beteg úgy érzi, hogy az orvos bizonytalan, kapkod, frusztrált, nem törődik vele, ennek nyomán önmagában megkérdőjelezi a szaktudását, akkor ez a nocebo hatás még a bizonyítottan hatásos fájdalomcsillapító szerek hatásosságát is csökkentheti.
A placebohatás leginkább a fájdalomcsillapítás területén segíthet a tünetek enyhítésében. A placebohatásban tehát egy szer, kezelés vagy körülmény egészségre gyakorolt pozitív hatása a páciens várakozásaiból ered. Sokszor tapasztalható, hogy már akkor kicsit jobban érezzük magunkat, ha bevettünk egy fájdalomcsillapító gyógyszert, holott az még biztosan nem tudott érdemben hatni. Sajnos ennek is működik az ellentettje is: ha valaki nagyon retteg egy adott mellékhatástól, akkor annak nagyobb a valószínűsége, hogy valóban be is következik. Ez a helyzet például az anticipátoros hányás esetében, amikor a betegnek már akkor hányingere van, amikor még be sem kötötték a kemoterápiás infúziót.
Több kutatásban azt találták: amikor két betegcsoport közül az egyik hatóanyagot kapott, a másik pedig hatóanyag nélküli placebót (és senki sem tudta, hogy ki kapta az igazi és ki az álgyógyszert), mindkét csoportban előfordultak a gyógyszer betegek által ismert mellékhatásai. Mivel a betegek egy része valójában semmit sem kapott, ez a jelenség is bizonyítékul szolgált a nocebo hatás létezésére. Egyes kutatások arra világítottak rá, hogy a gyógyszerek mellékhatásait részletesen tanulmányozó betegeknél gyakoribb az előfordulása az egyes mellékhatásoknak. Részben az állhat ennek hátterében, hogy jobban odafigyel a beteg az apró jelekre is, amelyeknek korábban nem tulajdonított jelentőséget, ezáltal felnagyítódhatnak adott panaszok. Ebből nem az következik, hogy nem kell megismerni előre a mellékhatásokat! Sok esetben ugyanis életmentő lehet, ha időben felismer a beteg vagy a családja egy kezdődő fertőzést, trombózist, tüdőembóliát vagy más súlyos mellékhatást.
A placebohatás eredményeivel tehát lehet élni, ám visszaélni is. Például termékbemutatókon is alapoznak a placebo hatásra, amikor az egészségvédőnek vagy gyógyhatásúnak mondott készítményeket a valós értékük többszöröséért adják el a résztvevőknek. A magas árral sugallják azt, hogy valamilyen exkluzív, különösen hatékony terméket árulnak. Ezáltal a vásárlóban megerősödik annak a tudata, hogy ami ilyen drága, az biztosan nagyon hatásos is, a kipróbálás során annak is véli érezni, majd ebben a hitben mond igent a – valójában gyakran félrevezetésen, pszichológiai trükkökön alapuló – üzletre.
