Sokáig lappanghat a hasnyálmirigyrák

A hasnyálmirigyrák akár tizenöt évig is lappanghat, és igen agresszív formát ölthet, mire felfedezik.

Amikor egy betegnél hasnyálmirigyrákot diagnosztizálnak – írja a Scientific American című szaklap nyomán a Weborvos -, az illetőnek átlagosan már csak mintegy öt százaléknyi esélye van arra, hogy öt év múltán is életben lesz. A roppant kegyetlen prognózis régóta nyugtalanítja a kutatókat. A lap egy újabb, a Nature című folyóiratban megjelent közleményt ismertet, mely szerint a betegséget rendszerint csak az első rosszindulatú elváltozásokat okozó mutációk után másfél évtizeddel állapítják meg, amikorra a rák már kiterjedtté és igen agresszívvé vált.

A cikket publikáló tudósok szerint valószínű, hogy az orvosoknak bőségesen van (vagy volna) idejük beavatkozni, mielőtt a betegség végzetessé válna – izgalmas távlat ez, különös tekintettel a korai diagnosztikában tapasztalható újabb fejleményekre, mert a korán felfedezett hasnyálmirigyrák sebészeti és kemoterápiás módszerekkel sikeresen felszámolható.

Christine Iacobuzio-Donahue A Johns Hopkins Egyetem kutatói a cikk szerint hét, kései fázisú hasnyálmirigyrákban elhunyt beteg genomját elemezték. Tumorsejtjeikben különböző típusú mutációkat regisztráltak, amelyeket matematikai módszerekkel korábbiakra vezettek vissza, megalkotván ekképpen a „mutációk családfáját”. A modellek arra vallottak, hogy ráksejtek csak az első rákot okozó mutációk bekövetkezte után tíz évvel bukkantak fel, és további öt év telt el, mire a sejtek szétszóródtak és visszafordíthatatlan állapotot idéztek elő.

Christine Iacobuzio-Donahue, a tanulmány egyik patológus társszerzője szerint a kutatás megkérdőjelezi „azt az elterjedt felfogást, mely szerint a hasnyálmirigy rák olyan agresszív és annyira gyorsan nő, hogy a szűrés nem vethető be ellene hatásosan.”

A brit David Tuveson onkológus (Cambridge Research Institute) szerint az optikai vizsgálatokat és a nyálanalízist alkalmazó korai vizsgálatok „az elkövetkező évtizedben jelentősen fejlődnek majd.” Addig – amint az onkológus fogalmaz -, az orvosoknak olyan eljárások alkalmazását kell fontolóra venniük, mint a CT és az MRI – olyan személyek esetében, akik családi anamnézisük alapján különösen veszélyeztetettek.