Egy színdarabra készül, ezért terepgyakorlatra érkezik az onkológiára Talia Roth, az ünnepelt színésznő. Legalábbis ezt hazudja a kórházban a betegtársaknak, hogy elejét vegye a pletykáknak. A sorstársak hamar átlátnak a szitán: az onkológián játékból nem kötnek be senkinek infúziót. A prózai revüként jellemzett kórházi forgatagban négy nő küzdelme elevenedik meg: egy hatgyermekes fiatal anyuka, egy lányával a betegsége miatt kibékülő egykori rocker, egy minden kezelést fegyelmezetten viselő idősebb asszony és az imázsához ragaszkodó színésznő egymást segítő és korholó, biztató és leszóló párbeszédeiben, s dalaiban kerülnek felszínre olyan dilemmák, amelyekkel sok beteg szembesül. A Happy Ending című darabot jegyző Anat Gov nem elképzelt szituációkat rögzített: vastagbélrákos betegként írta meg művét, amelyet a világ számos országában bemutattak. A Happy Endingről a rendező, Gergye Krisztián beszélt a RÁKGYÓGYÍTÁS Magazinnak.
Gergye Krisztián rendező; Fotók: Orlai Produkció
Megkönnyebbültek az alkotók a Happy Ending magyarországi bemutatója után: tartottak ugyanis attól, hogyan fogad a hazai közönség egy olyan művet, amely egy onkológián játszódó drámai témát poénokkal és zenével fűszerezve, revüként tálal.
– Bírtak és mertek nevetni az emberek. A közönség reakciói felbátorítottak bennünket, hogy jó úton járunk, amikor rendhagyó formában és szókimondó módon nyúlunk egy olyan témához, amelyre még ma is sokszor az elhallgatás a jellemző – nyugtázza Gergye Krisztián.
– Sok visszajelzést kaptunk az érintettek részéről, hogy a színpadon látott szituációkat ők is hasonlóan élték meg, s nem egyszer kerültek olyan abszurd körülmények közé, amikor már csak nevetni tudtak az egészen. A humor a kétségbeejtő helyzetekben is szalmaszál lehet, nélküle nagyon mélyre lehet süllyedni lelkileg. Ha a színdarab nem lenne abszurd és humorral teli, nézhetetlen lenne: lerántana abba az örvénybe, amiből éppen kilátni szeretnénk – folytatja a rendező.
Gergye Krisztián persze tisztában van azzal, hogy a pozitív vélemények nem általánosíthatók, hiszen vélhetően csak azok váltanak jegyet egy rákbetegekről szóló revüre, akik lelkileg felkészültek arra és nyitottak új nézőpontok befogadására. A rendező nem tagadja: előfordul, hogy valaki feláll, s otthagyja az előadást.
Megküzdési stratégiák
A négy főszereplő négyféle hozzáállást mutat be. Egy fiatal, hatgyermekes, vallásos, a betegségben is Isten ajándékát látó ortodox zsidó édesanya (Bánfalvi Eszter) a kórházból is családja életét szervezi és próbál helytállni tutyimutyi férje helyett is. Neki nincs más választása: a gyermekeiért is meg kell gyógyulnia, s erre meg is van az esélye. A legidősebb asszony (Fekete Györgyi) sem az elmúlásra készül: számos műtéten és kezelésen van már túl, s bár özvegy és a családjával se felhőtlen a viszonya, de mindent felvállal, amivel esélyt kaphat a folytatásra. Megjelenik az ötvenes éveit környékező nő (Hegyi Barbara) is, aki a kezelések mellett mindent kipróbál, amit csak akár távoli összefüggésbe is hoznak a gyógyulással: teák, gombák, gyógyfüvek garmadáját eszi és issza, sámánnak és boszorkánynak egyaránt ügyfele. „A rák egy új élet kezdete!” – jelenti ki, s ezt nem szatirikusan mondja, hanem valóban így éli meg: fiatalkori züllött élete miatt elveszített lányával a rák hozta ismét össze, s adott lehetőséget számára az újrakezdésre.
Az egymást már korábbról ismerő három beteg közé érkezik meg a színésznő (Hernádi Judit), aki miután rádöbben arra, hogy végstádiumú beteg, küzdeni kezd a futószalag-szerű ellátás ellen, s a szabad döntés jogát követelve harcol azért, hogy ő szabhassa meg milyen véget ér az élete. A nagyképű, a kezelési protokollal ellenkező beteget nehezen elviselő orvos (Fekete Ernő) szembesíti a realitással: illúziót kerget, nincs szép vég, kezelések nélkül a mellékhatásokat ugyan elkerülheti, de a daganat miatti kínzó tünetek még hamarabb fognak jelentkezni, s úgyis visszakerül a kórházba. A színésznő mégis amellett dönt, hogy inkább hazamegy. Úgy érzi: nem tartozik már senkinek az életében, s nem akarja elnyújtani az utolsó felvonást – számára fontosabb, hogy megőrizze a kontrollt mindaddig, amíg teheti.
Pillanatnyi igazságok
– A saját helyzetében mindegyik karakternek igaza van. Ha megértette, hogy mit tesz, s ez milyen következményekkel jár, miért kellene egy végstádiumban lévő betegnek feltétlenül úgy cselekednie, mint egy más élethelyzetben lévő, másik végstádiumú betegeknek? Vagy a másik szereplőt nézve: miért ne hihetne valaki a babonákban, hogy a gyógyszerek mellett majd azok segítenek neki gyógyulni? Hogy nevetséges? No és akkor mi van? Ha mások azt gondolják is, hogy ez hülyeség, akkor is az ő hülyesége, az ő útja. Egyik betegnek sem adok igazat, nincs egyetlen igazság. Mindenkinek megvan a sajátja, amelyek persze hathatnak egymásra, de jól megférnek egymás mellett. Egy ilyen drámai, a fejlemények fényében folyamatosan változó, kiélezett élethelyzetben egyébként is csak pillanatnyi igazságok vannak, amelyek egyik percről a másikra meg tudnak rendülni – fogalmaz Gergye Krisztián.
A rendező az előadás feladatának érzi a provokációt, az abszurd helyzetek sarkított bemutatását. Vallja, hogy a rák nemcsak a daganatos betegek magánügye. A színdarab nyomán esetleg elinduló vita, akár a felháborodás, a kritizálás, a nézetek ütköztetése is jobb, mint az elhallgatás. Ahol nincs őszinte kommunikáció, amelyik közegben nem nyitottak a betegek öncenzúrától mentes, akár nyers modorban megfogalmazott, személyes gondolataira, érzéseire, dilemmáira, ott az a beteg is magányosnak érezheti magát és egyedül marad, aki körül sok ember van.
– A Happy Ending nem az önsajnálatról szól, nem a halálról szól, hanem az életről, az élet oldalán áll. Minden ember története egyedi és megismételhetetlen: mindenkinek joga van ahhoz, hogy önmagát a saját élete főszereplőjének tekintse, s joggal várja el mindenkitől, hogy ezt tiszteletben tartsa – jelenti ki Gergye Krisztián.
A cikk a Rákgyógyítás Magazin 28. számában jelent meg, szerző: B. Papp László. A hirdetéseket nem közlő, országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba, s betegszervezetekhez. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével, a Daganatos Betegek Gyógyításáért és Rehabilitációjáért Alapítvány kiadásában megjelenő ingyenes lap missziója a daganatos betegek és családtagjaik segítése, információs és pszichológiai támogatása.
