dr. Maráz Anikó

– Európában mellrák miatt évente 86 ezer nőt, prosztatarák miatt 63 ezer férfit veszítünk el, a mélyvénás trombózis miatti halálesetek száma ezeknek az ijesztő számoknak is a sokszorosa: 543 ezer áldozat minden évben – indokolja egy megdöbbentő adattal dr. Maráz Anikó, a Szegedi Tudományegyetem Onkoterápiás Klinikájának adjunktusa, miért fontos időről-időre napirenden tartani a trombózis kockázatáról szóló tájékoztatást. Minden évben olyan rákbetegek tízezrei is életüket veszítik Európában a trombózis szövődményei miatt, akiknek a daganatos alapbetegségük stádiuma „nem indokolja” a végzetes kimenetelt.

Kik vannak a legnagyobb veszélyben?

– A 65 évnél idősebbeknél, a nőknél, a túlsúlyos embereknél, a rosszabb általános állapotban lévőknél gyakoribb a trombózis. A tumoros betegségek közül az agy, a hasnyálmirigy, a gyomor, a vastagbél és végbél, a tüdő, a petefészek, a méhnyak daganatai, a limfóma, a leukémia, a myeloma multiplex növelik leginkább a kockázatot, amely mindig nagyobb, ha már áttétes a folyamat. Az előfordulás statisztikai sorrendjétől függetlenül viszont csaknem bármely típusú daganattal diagnosztizált betegben többszörös a kockázat. Összességében a rákbetegek mintegy 20 százalékánál előfordul a trombózis enyhébb vagy súlyosabb formája – mondja Maráz Anikó.

A kockázat felméréséhez az alapbetegségen és az általános állapoton kívül figyelembe kell venni az alkalmazott onkológiai terápiát is, mert a kemoterápiák, egyes célzott kezelések és hormonkészítmények – gyógyszerenként és kombinációként eltérő mértékben – ugyancsak növelhetik a kockázatot. A kórelőzmény is számít: akinél már korábban fordult elő trombózis, az akár összefüggött a daganatos betegséggel, akár nem, nagyobb valószínűséggel számíthat újabb – s az átlagosnál súlyosabb lefolyású – vérrögképződésre.

Műtétek után kötelező a megelőzés

Illusztráció: Wikipedia

Maráz Anikó figyelmeztet: bármilyen operációt követően nő a trombózis kockázata, ez a daganat-eltávolító nagyműtétekre különösen igaz. Önmagában már a kórházi bennfekvés is emeli a rizikót. De nemcsak a kórházban töltött mozgáshiányos napokra kell ügyelni: a hazabocsátást követően akár hónapok is eltelhetnek, mire a kockázat csökken. A mélyvénás trombózisok mintegy kétharmada kórházi kezelést követő 3 hónapon belül következik be. Ezért mára rutin eljárásnak mondható az operációk után a megelőző (szakszóval profilaktikus) jellegű véralvadásgátló gyógyszeres kezelés (szakszóval antikoaguláns) alkalmazása, amelyet a daganatműtétet követően általában legalább négy hétig javasolt folytatni.

Logikusnak tűnik a kérdés: ha nemcsak a műtét, hanem önmagában a daganat megléte is növeli a trombózis kockázatát, amit ráadásul tovább emelhet az onkológiai kezelés, miért nem alkalmaznak minden betegnél véralvadásgátló terápiát is? A válasz: mert ez sem veszélytelen. A véralvadás gátlása ugyanis növeli a vérzéses szövődmények kockázatát, ezért önmagában a diagnózis vagy a kemoterápia nem elég indok a vérhígításra. Minden betegnél személyre szabottan kell mérlegelni a kockázatokat. Az egyéni rizikót időről-időre újra kell értékelni, s az aktuális szituációnak megfelelően alkalmazni rövidebb vagy hosszabb ideig véralvadásgátló kezelést.

Hogyan ismerhető fel a trombózis?

A mélyvénás trombózis leggyakrabban a lábakban alakul ki. A boka, a lábfej, de akár az egész alsó végtag megduzzadhat, izomláz- szerű fájdalom, kipirosodás vagy lilás elszíneződés, a terület melegsége jelezheti a bajt. Azonban nem mindig jelentkeznek érezhető vagy látható tünetek, illetve a panaszok nem mindig egyértelműen utalnak elakadt vérrögre.

Ezért alattomos a betegség, mert a vérrög első jele lehet az is, amikor a trombus, leszakadva a kialakulási helyről, a vérárammal eljut a tüdőbe, s ott megakadva embóliát okoz. A vénából ilyenkor a vérrög eljut a szívbe, ami átpumlálja azt az artériába, így a tüdőbe kerülve elzárja annak valamely fő- vagy mellékágát. Ekkor egyrészt az érintett tüdőrész nem jut oxigénhez, másrészt az akadály miatt megnő a szívben a nyomás, ezért életveszélyes állapotba kerülhet a beteg.

A tüdőembólia tünete a légszomj és a fulladás, a köhögésre vagy sóhajtásra erősödő mellkasfájdalom, amit szorongás, felgyorsuló szívverés, rossz közérzet kísérhet, ritkábban véres köpet, szédülés, eszméletvesztés lehet a következmény. Trombózis gyanúja esetén tehát azonnal orvosi segítségre van szükség. Indokolt esetben – minden körülmény mérlegelését követően – már a kivizsgálás előtt megkezdődhet az elsődleges vérrögoldás.

Mit tehet a beteg?

Csökkentheti a kockázatot a kórházi tartózkodás alatti és utáni minél több mozgás, séta, torna, illetve kompressziós harisnya viselése. Mindez viszont nem váltja ki a gyógyszeres véralvadásgátló kezelést. A betegek azzal tehetik a legtöbbet, ha elfogadják és fegyelmezetten megtanulják alkalmazni az orvos által javasolt, a trombózis megelőzésére szolgáló kezelést, ami a leggyakrabban naponta történő öninjekciózást jelent heteken, hónapokon át. Az étrendre is fontos odafigyelni, mert a véralvadást a K-vitamin is befolyásolja. Sok K-vitamin van a zöld leveles zöldség- és főzeléknövényekben, a káposztában, a brokkoliban, a spenótban, a tej- és tejtermékekben, a májban. Nem arról van szó, hogy ezek tiltott ételek lennének, viszont véralvadásgátló kezelés alatt nem szabad túlzásba vinni ezeknek a fogyasztását, mert a túl sok K-vitamin ellensúlyozhatja a vérhígító kezelést.