Az orvostudomány álláspontja: nem az orvosi és az alternatív módszerek között húzódik a határ, hanem a bizonyítottan hatásos és a hatásosságot bizonyítani nem tudó módszerek között. Ha egy módszerről, eljárásról, hatóanyagról bebizonyítják a hatásosságát, onnantól kezdve az orvostudomány beépíti azt a mindennapi gyakorlatba. Számos példa volt erre az elmúlt évtizedekben is.
A felkészült szakember által végzett akupunktúra és az akupresszúra például már orvosi javaslat része: a 2018-as Amerikai Klinikai Onkológiai Társaság (ASCO) kongresszuson is ajánlásként fogalmazták meg az akkupunktúrát az álmatlanság ellen. Publikációk szólnak arról is, hogy az akupunktúra és az akupresszúra a betegek egy részénél a hányinger, bizonyos típusú fájdalmak és a szorongás csökkentésében, de még a sugárkezelés kiváltotta szájszárazság enyhítésében is hatásosnak bizonyultak, egyeseknél még a hormonterápia miatti hőhullámokat is enyhíteni tudták, bár ebben az eredmények ellentmondásosak.
Amíg a masszázs ellenjavallt lehet bizonyos stádiumokban és állapotokban (erre az Életmód fejezetben kitérünk), vannak olyan helyzetek, amikor jótékony hatása bizonyított. Az előrehaladott, súlyos állapotban lévő betegeknél a felkészült, szakképzett, a daganatos betegség jellemzőivel tisztában lévő gyógymasszőr által végzett masszázs enyhítheti a szorongást, a fáradtságot, javíthat a kedélyállapoton, de még a hányingert is csökkentheti. Az aromaterápia vagy akár a hipnózis is hozzájárulhat a hányinger mérsékléséhez, a hipnózis az életminőségre általánosságban is képes pozitívan hatni. A gyógyszeres kezelések mellett ugyancsak javasolják a pszichológussal való kapcsolatfelvételt és meditációs technikák megtanulását, az onkológiákon vagy alapítványi keretekben kifejezetten a daganatos betegek számára szervezett egyéni vagy csoportos tréningeken való részvételt.
A mozgásterápia, a rendszeres aktív fizikai aktivitás az általános állapotot, erőnlétet és életminőséget javító, valamint szorongást csökkentő hatásán túl bizonyítottan javítja az életkilátásokat, csökkenti a visszaesés kockázatát.
Az úgynevezett integratív onkológia foglalkozik azokkal a módszerekkel, amelyek a klasszikus kezeléseken túl hatékonynak bizonyultak. A közkeletű vélekedéssel szemben tehát a nyugati orvostudomány sem zárkózik el azoktól a módszerektől, amelyeknek objektív kritériumok alapján, ellenőrizhető, összehasonlítható, reprodukálható módon bizonyítják a hatásosságát.
