A kórházi vagy ambuláns ellátás során sokszor nincs alkalmuk a betegeknek és a hozzátartozóknak feltenni a kérdéseiket, megfogalmazni a kételyeiket. Ennek egyrészt az orvosok leterheltsége az oka, másrészt a kórházi környezet jelentette stresszhelyzet miatt gyakran csak odahaza merülnek fel fontos kérdések.

Több mint 2800 beteg, hozzátartozó, illetve a betegségek iránt érdeklődő olvasó levelét válaszolták már meg a www.rakgyogyitas.hu internetes portál onkológusai 2010 novemberéig. Kérdések százainál tapasztalni: sok beteg és hozzátartozó marad kétségek között, mert nem kapott kielégítő választ kérdéseire a kórházban, klinikán vagy rendelőben, ahol vizsgálták, ellátták. Sok félreértést okoznak a sajtóban megjelenő híradások is, illetve sok tévhitet erősítenek fel a bizonyítatlan hatékonyságú készítményeket és szolgáltatásokat népszerűsítő hirdetések is.

– A nekünk írt levelekből is kiderül: a betegek számára sokszor riasztóak az el nem magyarázott leletek, az odahaza vagy ismerősök révén lefordítani próbált latin nyelvű orvosi kifejezések, rövidítések és betegségkódok – mondja dr. Végh Éva, a fővárosi Egyesített Szent István és Szent László Kórház onkológusa, a www.rakgyogyitas.hu rovatvezetője.

Hozzáteszi: a szerkesztőségbe érkező kérdésekből világosan látszik, hogy a betegek és családtagjaik olykor a betegséggel összefüggő legalapvetőbb tudnivalókat sem ismerik a diagnózis felállításáról vagy a gyógykezelésről. Az információhiány az érzelmileg egyébként is kritikus helyzetben tovább fokozza a bizonytalanságot, a feszültséget, a kiszolgáltatottság érzését. Másrészt pedig: az egészségügyi törvény az orvos számára tájékoztatási kötelezettséget ír elő, ami alól csak akkor mentesül, ha a beteg közli vagy érzékelteti, hogy nem akar teljes körű felvilágosítást.

Tájékozottság és téveszmék

– A betegnek nehéz első hallásra megérteni minden fontos részletet, ezért fontos, hogy ne csak meghallgathassa az orvost, hanem kérdezhessen is. Az első megbeszélésen szinte mindig maradnak nyitott kérdések, sokszor olyanok is, amelyekre valójában elhangzottak a válaszok, csak a sok új információ és az idegesség miatt azok nem tudatosodnak a betegben. Ezért is fontos, hogy legyen második és harmadik alkalom is, amikor helyre lehet tenni a dolgokat – vélekedik Ruzsa Ágnes, a Zala Megyei Kórház Onkológiai Osztályának vezető főorvosa.

– Az információrobbanás következtében sokat változott az orvos-beteg kommunikáció: a betegek egy jelentős része sokkal tájékozottabban érkezik az onkológiára, s pontosabb, részletesebb információt vár el az orvosoktól – osztja meg tapasztalatait a főorvos. Hozzáteszi: az internet révén sokan olvasnak a különféle kemoterápiás készítményekről, célzott daganatterápiás módszerekről, s kíváncsiak arra, esetükben azok alkalmazhatók-e. Az előzetes tájékozódás sokszor egyszerűbbé teszi az orvos dolgát is, hiszen nem kell mindent az alapoktól elmagyaráznia. Ám sok félinformációval, olykor minden valóságalapot nélkülöző meggyőződésekkel, vagy amint Ruzsa Ágnes fogalmaz, „hajmeresztő teóriákkal” is érkeznek betegek.

– A bizalom mindennek az alapja. Nagyon fontos, hogy a betegek mindent nyíltan, őszintén mondjanak el a kezelőorvosuknak, beszéljenek azokról a tüneteikről, amelyeknek esetleg önmaguk nem tulajdonítanak jelentőséget, s ne hallgassák el azt sem, ha például az onkológiai kezelés mellett orvosi kontroll nélkül beszedtek valamilyen készítményt. A páciensnek éreznie kell: orvosával közös a céljuk – hangsúlyozza Ruzsa Ágnes.

Azzal folytatja: ne restelljünk visszakérdezni, ha nem értünk valamit! Ha pedig úgy érezzük, hogy végleg zsákutcába kerültünk, kérhetünk konzultációt az osztályvezető főorvostól is. Előfordulhat, hogy a beteg úgy érzi, nem ért szót az orvosával. Ha zátonyra fut, netán ellenségessé válik a kommunikáció, azt nem is érdemes erőltetni – a beteg is, az orvos is jobban jár, ha a páciens olyan orvoshoz kerül, akiben megbízik, akivel együtt tud működni. Indokolt esetben a váltást rendszerint gördülékenyen meg lehet oldani az osztályon belül is.

Nincs mindenre válasz

Sok beteg felteszi a kérdést: mekkora esélye van a gyógyulásra vagy mennyi idővel gazdálkodhat még életében? Sokan érzik úgy, hogy az orvos próbál kitérni a konkrét válasz elől. Ez részben igaz is, ennek ugyanakkor megvan a magyarázata.

– Ezekre a felvetésekre nincs igazi válasz. Ugyan ismerjük a statisztikákat, ám azokat nem lehet egy adott betegre vetíteni: egy adott stádiumú betegnél előfordul, hogy csak 6 hónapot sikerül biztosítani, ám az is lehet, hogy 6 évet. Egy átlagszám közlésével nem szabad senkitől elvenni azt a reményt, hogy egy adott betegséget tekintve éppen ő fog beletartozni abba a csoportba, amelynek tagjai sokáig élnek, esetleg végleg maguk mögött hagyhatják a betegséget. Orvosként mi is annak a reményében folytatjuk a kezeléseket, hogy a betegünknek esélye van rácáfolni a statisztikai átlagokra – magyarázza Ruzsa Ágnes.

Hozzáteszi: tudatosítani kell, hogy sok-sok tényező függvénye az, hogy egy emberrel mi fog történni. Ezt éppúgy befolyásolja, hogy egyik vagy másik daganatellenes kezelés milyen hatékonyságot hoz, mint a beteg szervezetének reakciói. Sőt a biológián túl kihathat a fejleményekre az érintett érzelmi állapota is, hogy önmaga miként viszonyul a betegséghez, a kór elleni küzdelemhez, illetve az azzal való együttéléshez.

Írjuk össze a kérdéseket!

Nemcsak a gyógyszer számít, az orvos habitusa, a betegekhez való viszonyulása is sokat nyom a latban. Ugyan ma már az orvostanhallgatók képzésének is szerves része a betegekkel való kommunikáció, kétségtelen, hogy a betegségük miatt az átlagosnál is érzékenyebb, feszültebb pácienseket sokszor éri vélt vagy valós sérelem a bánásmóddal kapcsolatosan. Az ellátásban ezért jelentenek kincset azok az orvosok, akik akár egyetlen mondattal, egy érintéssel képesek a diagnózison túl erőt is adni a betegeiknek.

– Mivel a rendeléseken általában kevés idő áll rendelkezésre, a betegeknek az tanácsolható: még odahaza gyűjtsék össze, írják le a felmerülő legfontosabb kérdéseiket, hogy azok semmiképp se maradjanak megválaszolatlanul. Az orvosi konzultációra érdemes egy családtaggal vagy bizalmas jó baráttal menni, mert ő is segíthet a kérdezésben, majd a hallottak utólagos átbeszélésében, átgondolásában – tanácsolja Végh Éva.

Az összeállítás a Rákgyógyítás magazin 8. számában jelent meg. Szerző: B. Papp László. A hirdetések nélküli országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Kapcsolódó cikkek:
Válaszok nélkül távozunk a kórházból
Egyenlőtlen esélyekkel küzdenek a rákbetegek
Az orvos csak úgy segíthet, ha találkozunk vele