A biszfoszfonátokat széles körben használják a csontritkulás, az emlőrák és bizonyos daganatok csontáttéteinek kezelésében, tovább néhány ritkább kórkép (Paget-kór, myeloma multiplex) terápiájában. Amint arra egy vizsgálat rámutatott, a tartós biszfoszfonátterápia mellékhatásaként az állkapocscsont oszteonekrózisa jelentkezhet, melynek korai jelei egyszerű röntgenvizsgálattal kimutathatók, így a súlyosabb elváltozások kivédhetők.
Amint az a Medical Online című orvosi szaklap cikkéből kiderül, a biszfoszfonát-készítmények a legszélesebb körben rendelt szerek közé tartoznak világszerte, amit jól illusztrál, hogy 2006-ban 191 millió vényen szerepelt a gyógyszercsalád valamelyik tagjának neve az Egyesült Államokban.
A biszfoszfonátok hosszú távú szedése kapcsán azonban állkapocsízületi oszteonekrózis (csontelhalás) alakulhat ki, ami a National Osteoporosis Foundation adatai szerint 44 millió amerikait fenyeget, és jelenleg közel 10 millióan szenvednek a betegségben. A General Dentistry című szaklap beszámolója szerint az állkapocsízületről készült egyszerű röntgenfelvétel is alkalmas a korai csontelváltozások kimutatására. Ezek annak következtében jönnek létre, hogy némiképpen gyengébb, kóros szerkezetű csont képződik a biszfoszfonátok hatására.
A fogászati beavatkozások előtt különösen fontos, hogy idejekorán kiderüljenek az állkapocscsont biszfoszfonátok okozta elváltozásai, bár azt még további kutatások során kell majd tisztázni, hogy az osteoporózis (csontritkulás) kezelésében is széles körben alkalmazott szer miként befolyásolja a szájsebészeti műtétek utáni csontgyógyulást. A kutatók szerint tudatosítani kell a közvéleményben, hogy jelenleg nem rendelkezünk olyan kezeléssel, mellyel gyógyítani lehetne az állapotot – írja a Medical Online.
Kapcsolódó cikkek:
Csontáttétek a daganatos betegségben
A kemoterápiás kezelés mellékhatásai
Rák: miért kell, hogy fájjon?
Fájdalomcsillapítás: lehetséges és kötelező!
