Áttétek: gátat kell vetni a rák szétterjedésének

A rosszindulatú daganatok rosszindulatúsága abban rejlik, hogy nemcsak növekedésre képesek, hanem be tudják szűrni a környező szerveket: sejtjeik a nyirokkeringésbe vagy a véráramba betörve eljuthatnak, s megtapadhatnak helyi vagy távoli nyirokcsomókban, távoli szervekben is, ezzel intézve több fronton agresszív támadást a szervezet ellen. Az áttétek terjedése sokrétű és bonyolult biológiai folyamat, amelynek megismerése és megértése jelentheti az első lépést az ellenük való küzdelemben. Az onkológusoknak egyre több fegyverük van a metasztázisok ellen: ha elpusztítani nem is tudják, törekednek minél hosszabb időn át való kordában tartásukra. A RÁKGYÓGYÍTÁS magazinban prof. dr. Tímár József, nemzetközi szinten elismert rákkutató közreműködésével térképezzük fel mindazt, amit egy rákbetegnek és a családtagoknak tudni érdemes az áttétek kialakulásáról, szóródásáról, kezelésük korlátairól és lehetőségeiről.

A jóindulatú daganatok rendszerint jól körülhatároltak, az adott szerv vagy szövet határain belül helyezkednek el, ahhoz hasonló szöveti szerkezettel rendelkeznek. Általában lassan növekednek, s nem törnek be a véráramba, nem képeznek áttéteket. Panaszt ugyan okozhatnak, mert nyomhatnak idegeket, növekedésük folytán akadályozhatják az adott szervet a működésben, ám rendszerint eltávolíthatók vagy gyógyíthatók, a kiújulás általában ritka. Alapvető különbség a jó- és a rosszindulatú tumorok között, hogy utóbbiaknak megvan a biológiai képességük arra, hogy áttéteket, orvosi szóval metasztázisokat hozzanak létre.

– Nem is gondolnánk, az orvosok mennyi ideje tisztában vannak azzal, hogy a rosszindulatú daganatok szét tudnak terjedni a szervezetben. Már az 1800-as évek második felében is pontos ismeretekkel rendelkeztek a rák azon jellegzetességéről, hogy egy daganat az elsődleges kifejlődésével párhuzamosan, esetleg rövidebb-hosszabb idővel azt követően más szervekben is képes megjelenni – érzékelteti prof. dr. Tímár József, a Semmelweis Egyetem II. Sz. Patológiai Intézetének igazgatója, hogy a metasztázisok milyen régóta foglalkoztatják a kutatókat.

Hogyan keletkeznek a metasztázisok?

A daganatképződés lényege, hogy a kóros sejtek genetikai jellemzőik miatt a normálisnál gyorsabban szaporodnak, illetve nem működik bennük megfelelően a programozott sejthalál (apoptózis), azaz a folyamatos osztódás révén egyre nagyobb kiterjedtségű és tömegű tumorhalmazt hoznak létre. Ez az alapfolyamat nagyjából azonos mindenféle daganat esetén, ugyanakkor az egyes tumorok eredetüket tekintve, szövettani, genetikai jellemzőikben, viselkedésükben, terjedési gyorsaságukban és áttétképzési hajlamukban nagy eltéréseket mutatnak. Ez az oka annak, hogy általánosságban nincs értelme a rosszindulatú daganatos beteg gyógyulási esélyeiről, általában a betegek életkilátásairól beszélni, mert a nagy kategóriákon túl legalább kétszáz különféle típusú daganatot különböztetnek meg a szakemberek.

prof. dr. Tímár József– Az egyes daganatok más-más biológiai stratégiákat alkalmaznak az áttétek kialakítására. Módszereik ugyanakkor alapvetően nem különböznek azoktól az egészséges sejtekétől, amelyek vándorlásra képesek a szervezetben, mint például a fertőzések ellen védő fehérvérsejtek – magyarázza Tímár József. Hozzáteszi: egymillió vagy tízmillió daganatsejt közül általában csak néhány képes a vándorlásra. Ez ugyan nagyon kevés, viszont ha belegondolunk, hogy egy-egy daganat összesen több milliárdnyi sejtből állhat, akkor azok között bizony már jócskán lehetnek olyanok, amelyek terjedni képesek. Logikus, hogy minél nagyobb egy daganat, annál nagyobb a kockázata az áttétképzésre képes tumorsejtek jelenlétének.

Az elsődleges tumor mérete és az áttétek megjelenésének kockázata ugyanakkor nem egyenesen arányos. Daganatonként változó, hogy milyen sűrűn fordulnak elő olyan ráksejtek, amelyek képesek a vándorlásra: egy vastagbéldaganatban vagy emlődaganatban lehetséges, hogy csak egy több centiméteres tumorméretnél éri el a kritikus szintet ez a sejtszám, míg például egy bőrön megjelenő agresszív melanoma már néhány milliméteres állapotában képes a sejtjeit eljuttatni a test legkülönbözőbb részeibe. Részben ez a magyarázata, hogy egyik rákbetegnél hónapokon belül megjelennek áttétek, míg másnál akár egy évtized is eltelik addig, míg kimutatható méretűre terebélyesedik egy metasztázis.

Terjedés a szervezet sztrádáin

Háromféle daganatterjedési módot különböztetnek meg az orvosok. Amint Tímár József fogalmaz, a helyi terjedés képessége a legkisebb rossz, erre a jóindulatú daganatok is képesek. Ugyan a tumor a fizikai terjedés során is behálózhatja a környező szöveteket, s átterjedhet más szervekre, ám ha időben észreveszik, a sebésznek sikerülhet teljesen eltávolítani, esetleg az operáció után egy sugárkezeléssel tovább csökkenthető a kiújulás kockázata.

Veszélyesebb, ha a daganatsejteknek sikerül betörniük a nyirokrendszerbe, mert a nyirokutak sztrádaként hálózzák be az egész szervezetet, azaz már nem lehet úgy kontrollálni a daganatot, mintha csak egy helyen lenne jelen. A nyirokutak viszonylag egyszerű anatómiai szerkezetűek, hiszen például biztosítaniuk kell, hogy a betegségek ellen küzdő fehérvérsejtjeink ki és be tudjanak járni a nyirokér-falakon – ezt használják ki a ráksejtek is. Igaz, ekkor még nincs minden veszve, mert bár ide “egyszerűbb” bejutni, ám az immunrendszer a daganatsejtek jelentős részét képes elpusztítani. A nyirokerek érintettségét jelzi, ha a szűrőként viselkedő nyirokcsomók kóros növekedésbe kezdenek – ezért szokták az érintett szerv körüli regionális nyirokcsomókat megvizsgálni, egy műtét során eltávolítani. Amint a professzor ugyanakkor rámutat, önmagában a nyirokcsomókban növekvő áttétek ritkán okoznak az életet veszélyeztető állapotot, jelenlétük viszont kórjelző.

A krízishelyzetekért sokkal inkább az életfontosságú szervekben – tüdőben, májban, agyban – kialakuló metasztázisok a felelősek, amelyek gyakran a véráram útján jutnak el a szervezet legkülönfélébb részeibe. Bár a vérerekbe nehezebb bejutni, s az immunrendszer ott is sok ráksejtet elpusztít, de azok egy része jól álcázza magát, s kivédi a támadást. A ráksejtek ugyan ebben a környezetben nem élnek sokáig, ám megfelelő kezelés nélkül az utánpótlásuk, s így a kockázat is folyamatos.

Merre terjed a daganat, hol lesz áttét?

A betegek gyakran kérdezik, náluk vajon hol jelenhet meg áttét? Ugyan vannak gyakorisági megfigyelések, ám pontos választ erre nem lehet adni, mert ez sok tényező függvénye.

– Eleinte úgy gondolták, egyértelműen kiszámítható, hogy egy daganat hol adhat áttétet: egyszerűen ott, amerre a vénás vérelvezetés szállítja az érbe bejutott daganatsejteket, s azok először fennakadnak egy szűrőn, a vastagbéldaganat esetében például a májban. Az esetek egy jelentős százalékában ezt a tapasztalat is igazolja, ám közel sem mindig. Ez a teória nem magyarázza meg, hogy például egy mellrák vagy prosztatarák miként adhat olyan távoli csontokba áttétet, amelyekkel nincs közvetlen érkapcsolata. Ezért nyert létjogosultságot az úgynevezett mag-talaj teória is, amely a fentieket azzal egészíti ki: a magnak (ráksejtnek) nem elég, hogy utat találjon, megfelelő táptalajra is szüksége van, hogy megtapadhasson – magyarázza Tímár József.

Az elméletet egy példával illusztrálja: akinek a májsejtjeiben jelen van egy bizonyos (rákkeltő) onkogén, annak nagyobb a kockázata, hogy a tumorsejt oda eljutva támogatásra talál, s a máj regenerációs képességét a daganat a saját növekedéséhez lesz képes felhasználni. Vélhetően a tüdő vagy a csontok esetében is lehetnek ilyen hatások, ám ezek közül ma még keveset ismernek.

– A daganatok egyedi módon viselkednek, s növekedésüket és terjedésüket nemcsak önnön felépítésük befolyásolja, hanem a beteg szervezetének sajátosságai, egyedi genetikai jellemzői is. Ez az oka, hogy a tapasztalatok és a nagy számok statisztikái alapján valószínűsíteni lehet egy-egy tumoros betegség lefolyásának módját és időtartamát, ám biztosan előre jelezni lehetetlen. Az egyenletben túl sok az ismeretlen tényező – fogalmaz a professzor.

Kezelések a jobbulásért, a hosszabb életért

A kutatók törekednek arra, hogy egyre jobban megismerjék a ráksejteket, azok genetikai jellemzőit, hogy célzottan azokra ható terápiákat lehessen kifejleszteni. Az utóbbi években sok előrelépés volt ezen a területen: ma már rutinszerűen végeznek genetikai teszteket például emlő- rákos betegeknél, hogy ez alapján válasszák ki a várhatóan leghatékonyabb terápiát. A vastagbélrák esetében is sikerült azonosítani olyan géneket, amelyek ismerete segít a daganatgátlásban.

– Elővigyázatosságból a betegek egy jelentős részére úgy kell tekintenünk, hogy feltételezzük: ott rejtőznek a ráksejtek a szervezetükben. Ezért alkalmaznak egy tökéletesen sikerült tumorműtét után is sugárkezelést és/vagy kemoterápiát. Ezeknek az úgynevezett adjuváns kezeléseknek a célja, hogy helyileg, illetve a teljes szervezetben csökkentsék annak az esélyét, hogy életképes ráksejtek maradhassanak vissza. Ha nem is sikerül minden esetben elkerülni a majdani áttétképződést, egy esetleges kiújulásig vagy kimutatható metasztázisok megjelenéséig átlagosan sokkal hosszabb idő telhet el, s az emberek sokkal tovább élhetnek jó életminőségben. Ezt szolgálják a hormonkezelések is, amelyekkel a hormonérzékenynek talált emlődaganatok vagy prosztatatumorok kiújulásának, rosszabbodásának igyekeznek akadályt állítani.

Azokra az esetekre is egyre szélesebb az eszköztár, amikor már kimutathatók az áttétek. Ezek egy része – például a vastagbélrák májáttéte vagy némelyik tüdőmetasztázis – ugyanúgy megműthető, mint az elsődleges daganat. Emellett a specifikusan a daganatmolekulákra ható célzott onkológiai kezelésekkel tudnak gátat szabni a rák terjedésének: például gátolják a ráksejtek növekedést serkentő receptorainak működését vagy elsorvasztják a tumorokat tápláló vérereket.

– A rendkívül drága célzott kezelések akkor válhatnak minél több ember számára elérhetővé, ha fejlődik a géndiagnosztika is, mert ezáltal egyre pontosabban meg tudjuk mondani, hogy melyik embernél fog hatni egy kezelés, s kinek a szervezetét nem is érdemes terhelni az adott gyógyszerrel – fogalmaz a patológus professzor.

Tartósan megszelidíteni a rákot

– Bár sok daganattípusban egyre jobbak a terápiás eredmények, még mindig sokféle tumor létezik, amelynek gyógyításában nem sokat haladtunk előre, s áttét esetén nem tudjuk a rákbetegséget eltüntetni a szervezetből. De nem is ez az egyetlen cél: akkor is elégedettek lehetünk, ha sikerül a rákot megszelidítenünk – jelenti ki Tímár József, majd meg is indokolja álláspontját.

– A cukorbetegséget vagy a magas vérnyomást sem tudjuk meggyógyítani, azt mégsem tartjuk halálos kórnak. Pedig csak Magyarországon emberek tízezrei vesztik életüket minden évben emiatt, sőt további tízezrek halnának meg egy-két héten belül, ha nem kapnák meg az inzulint vagy a vérnyomáscsökkentőt. Napi egy-két tablettával viszont évtizedeken át úgy élhetnek, mint akiknek semmi bajuk. Pedig egyikőjük sem gyógyult meg: mindannyian halálos betegséggel élnek, amely kezelés nélkül sokkal gyorsabban végezne velük, mint a rák. Sok esetben az áttétes betegséget sem tudjuk meggyógyítani, de amíg régen a mainál sokkal több betegnek voltak csak hónapjai hátra egy előrehaladott rák esetén, egyre nő az aránya azoknak, akik egy rosszindulatú daganatos diagnózis után mára túl vannak a statisztikailag követett 5 éves túlélésen.

Kapcsolódó cikkek:
Csontáttétek a daganatos betegségben
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
Patológiai vizsgálatok: mikroszkóp alatt a világ
A radiológusok valóban a vesénkbe látnak
Rákkutatás a betegek részvételével (5.)
Vastagbélrák: hol és hogyan alakulnak ki áttétek?

Az összeállítás a Rákgyógyításmagazin 9. számábanjelent meg, szerző: B. Papp László. A hirdetések nélküli országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el azonkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.

Cimkék

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top