A Tűzmadár Alapítvány pénzdíjas pályázatot hirdet: olyan alkotásokat várnak, amelyek a daganatos betegséggel való megküzdést egy sajátos szemszögből mutatják meg. A mottó: „párhuzamos történetek.” Arra kérik a pályázókat, betegségük, kezeléseik, megküzdésük történetét egy családtagjukkal, barátjukkal közös pályaműben, akár egy párhuzamos naplóban mutassák be: hogy élte meg a beteg a vele történteket és hogy élte meg mindezt a hozzá közel álló személy?
Hol érhetők el a legújabb onkológiai hatóanyagok?
Orvosok és betegek számára is nyilvánossá és kereshetővé tette a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT), hogy a magyarországi onkológiákon hol milyen daganatos betegségtípusokban zajlanak olyan klinikai gyógyszer- vizsgálatok, amelyek során a vizsgálatba bevont betegek esetenként olyan hatóanyagokhoz is hozzájuthatnak, amelyek még nem részei a rutin kezeléseknek. Eddig ezek az információk jobbára informális úton voltak csak elérhetők. Ugyan a közzétett adatok laikusként, orvosi segítség nélkül nemigen értelmezhetők, ennek ellenére a kezdeményezés hozzá- segítheti a betegeket az átfogóbb tájékozódáshoz és a lehetőségeik megismeréséhez, a vizsgálatokat végző intézményeket pedig ahhoz, hogy minél rövidebb idő alatt elegendő számú beteget tudjanak bevonni a kutatásokba.
Társadalmi párbeszéd az eutanáziáról: ki döntsön az út végén?
Mindannyiunk sorsa közös abban, hogy életünk véget fog érni, s természetes, hogy a halálfélelem megérinti azt, akinél egy akár az életet is fenyegető betegséget diagnosztizálnak. Az elmúlás azonban sokszor tabutéma még közeli családtagok között is, pedig ez mindenkit egyaránt érint, s kevesebb félelem övezné, ha őszintén beszélnénk róla. A Rákgyógyítás Magazin szerkesztőségi hitvallása, hogy nincs olyan kérdés, amit a hallgatás homályába szabadna rejteni. Valljuk, hogy a betegtájékoztatás csak akkor hiteles, ha nem tartunk torz rózsaszín tükröt, hanem arról is szó esik, hogy a betegségből nemcsak a gyógyulás, hanem az elmúlás felé is vezet út. Most induló cikksorozatunkban ezért az életvég kérdéseivel foglalkozunk. Különös aktualitást ad ennek, hogy a nyáron népi kezdeményezés indult, hogy engedélyezzék az aktív eutanáziát, a beteg orvos általi halálba segítését Magyarországon. Az orvosi kamara határozottan elzárkózik ettől, miként a végstádiumú betegek ellátását hivatásuknak választott hospice szolgálatok munkatársai is. Amint mondják: nem a halált kell közelebb hozni, hanem az emberi méltóságot biztosító, fájdalom nélküli életet megteremteni az életút utolsó napjaiban is. Európa több országában ugyanakkor nem kerülték meg a kérdést, s az eutanáziának már épp olyan orvosi protokollja van, mint a betegségek kezelésének.
