Az emlőráknak kis részét magyarázzák egyértelműen öröklött genetikai tényezők, a betegség alapvetően olyan károsodások nyomán alakul ki, amelyek az életévek során halmozódnak fel a szervezetben.
Nincs egyetlen olyan tényező sem, amely egy daganatos betegség kifejlődéséért önmagában felelőssé tehető. Az életmód bizonyos mértékben csökkenteni vagy növelni tudja a kockázatot, ha pedig több rizikófaktor is jelen van valakinek az életében, a kockázat akár többszörösre is növekedhet. Az életmódbeli kockázatok nem mindenkire egyaránt hatnak, sok olyan emlőrákos beteg van, aki a lentiek közül csak egyetlen kockázati tényezőt tud említeni: nőnek született.
Amint más válaszunkban kifejtjük, vannak kockázati tényezők, amelyeken nem tudunk változtatni: a nemünk, az életkorunk, a családi érintettség, a 12 éves kor előtt elkezdődött vagy 50 év felett is tartó menstruáció, az emlő anatómiája. Nem mindig elhatározás vagy döntés kérdése a gyermekvállalás, az első gyermek születésének időpontja, a szoptatás hossza sem, amelyek csökkenthetik a kockázatot. Befolyásolható viszont, hogy alkalmazunk-e hormonkezelést fogamzásgátlásként vagy a klimax tüneteinek enyhítéséért, mivel ez növeli a hormonérzékeny emlőrák kockázatát. A kockázatnövekedés mindkét esetben függ a hormonszedés időtartamától. A több évtizeddel ezelőtt bevezetett, magas hormontartalmú gyógyszerek jobban emelik az emlőrák kialakulásának kockázatát, mint a ma elterjedtebben használt, alacsonyabb hormontartalmú készítmények. (A fogamzásgátlók alkalmazásának onkológiai szempontjainál azt is érdemes megemlíteni, hogy bár az emlőrák kockázatát emelik, a petefészekrák és a méhtestrák kialakulásának kockázatát csökkentik.)
Az elhízás nemcsak az emlőrák, hanem számos más daganatos betegség kockázatát is növeli. A túl sok zsírszövet túlzott mennyiségű női nemi hormont (ösztrogént) termel, annak tartósan magas szintje fokozza a menopauza utáni emlőrák, méhtestrák és petefészekrák kockázatát. Az elhízott embereknél gyakran emelkedett a vérben az inzulinszint, illetve azzal együtt túlzott mértékű az IGF-1-nek nevezett inzulinszerű növekedési faktor szintje is, amit összefüggésbe hoztak a vastagbélrák, a veserák, a prosztatarák és a méhtestrák kialakulásával is. Nem mindegy az elhízás formája sem: számottevően nagyobb kockázatot hordoz a haskörfogat, a derékbőség növekedése, tehát az úgynevezett alma típusú (szakszóval abdominális vagy android) elhízás, mint a csípőre, combra történő, körte típusú (ginoid). Leegyszerűsítve a magyarázat, hogy a hasi zsírsejtek működése különbözik a test más részében felhalmozódó zsírszövetekétől. A hasi zsírmennyiség egy jelentős része ugyanis nem közvetlenül a bőr alatt rakódik le (úszógumi formájában), hanem a hasüregben (zsigeri vagy viszcerális zsírszövet), ott pedig nagyobb mértékben változtatja meg kóros irányba a szervezet anyagcseréjét.
Növeli az emlőrák kockázatát a túlzott alkoholfogyasztás. Az elsődleges rizikófaktorok között ok-okozati összefüggéssel a dohányzás ugyan nem szerepel, ám a szervezetbe folyamatosan adagolt méreganyagok számos más szerv daganatos kockázatát növelik, valamint más betegségeken keresztül a cigarettázás gátja lehet a leghatékonyabb daganatellenes kezelések alkalmazásának is (a szív és a tüdő állapota befolyásolja a műthetőséget, a vese működése a gyógyszerek kiválasztását, stb.). Közvetve fokozhatja a kockázatot a krónikus, hosszan tartó stressz, a mozgáshiány is. Nincs ugyanakkor bizonyítható összefüggés a dezodorhasználat, a mikrohullámú sütők, a mobiltelefon, a koffeinfogyasztás és az emlődaganat között.
