Orvosi szempontból azt nevezik méregtelenítésnek, amikor a szó szoros értelmében mérgező anyagokat távolítanak el a szervezetből. Méregtelenítés történik alkoholmérgezés után a detoxikálóban, méregtelenítés a gyomormosás egy gyógyszer-túladagolás vagy gombamérgezés után. Méregtelenítés a művesekezelés is, amikor a vérből a vese helyett kivonják azokat az anyagokat, amelyek felhalmozódása máskülönben halált okozna.
A széles körben elterjedt, a laikusoknak szóló cikkekben és hirdetésekben „méregtelenítésnek” nevezett kúrák valójában nem méregtelenítenek, mert rendszerint nem szelektíven a káros anyagok kiürítését célozzák, hanem általában a szervezet természetes kiválasztását gyorsítják fel. A „méregtelenítő kúra” sok esetben nem más, mint vízhajtás vagy hashajtás, amelyhez olykor diéta, böjt vagy épp beöntés társul. Az is előfordul, hogy egy „speciális” lábfürdőnek vagy valamilyen más – megvásárlásra vagy használatra kínált – eszköznek, műszernek tulajdonítanak méregtelenítő hatást.
Tudományosan nem bizonyított, hogy az alkalmi vagy rendszeres vízhajtás vagy hashajtás csökkentené a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát. Emlődaganatos betegeknél – különösen a műtétet követően, a sugárkezelések vagy a kemoterápiák idején – kifejezetten ártalmasak lehetnek a „méregtelenítő” kúrák. A mesterséges hashajtás, vízhajtás, az egyoldalú táplálkozást előíró diéták felerősíthetik a panaszokat. Fokozhatják a betegeknél egyébként is előforduló hasmenést, növelhetik a kiszáradás, a kóros mértékű fogyás, a legyengülés kockázatát, a „méregtelenítéshez” használt egyes anyagok pedig csökkenthetik a daganatellenes kezelések hatásosságát.
