Az első vizsgálatokat követően egyéb vírusok, így a hepatitis vírusok, majd humán papilloma vírusok daganatkeltő szerepét igazolták. Az orvostudomány jelenlegi állása szerint a rákos daganatok 15 százalékánál bizonyítható a víruseredet, további 5 százalékban pedig másféle kórokozó ágens (például baktérium) áll a háttérben. Arányaiban ennél több rákbetegség oka is lehet rákkeltő vírus, hiszen a daganatok egy jelentős részének közvetlen kiváltóját ma sem ismerjük, s az eddigi adatok alapján nem lehet kizárni annak a lehetőségét, hogy újabb kórokozók daganatkeltő hatását is igazolják.

Májrák a Hepatitis talaján

Az onkogén (daganatkeltő) vírusok közül a legismertebbek között vannak a hepatitis vírusok, amelyek közül a hepatitis B és C vírusnak ismert a daganatkeltő hatása. A hepatitis B vírusfertőzés a világ egyes területein, például Afrikában és Kínában igen gyakori. A hepatitis B vírus elsősorban vérrel és vérkészítményekkel terjedhet, ezért szűrik a nyolcvanas évek közepe óta a véradókat. A kór ritkábban szexuális úton fertőz, Afrikában pedig elsősorban a fertőzött anyáról szülés közben terjed az újszülöttre a betegség. A hepatitis B az esetek többségében ugyan gyógyítható, ám a fertőzés újszülötteknél 90 százalékban, felnőtteknél 10 százalékban krónikussá válik. Ennek következtében májcirrózis alakulhat ki, azaz a májban göbök jelennek meg, a betegség a máj szerkezetének egyre jelentősebb, visszafordíthatatlan átépülését okozza, s jelentősen növeli a májrák kockázatát is.

Jelentős előrelépést jelentett a terjedést gátolni hivatott védekezésben a hepatitis B vírus elleni védőoltás bevezetése. Hazánkban a védőoltás az egészségügyi dolgozóknak kötelező, másoknak, például a fokozott fertőzésnek kitett embereknek pedig ajánlott.

A hepatitis C fertőzés ellen nincs védőoltás. Ez a betegség is leginkább vérrel és szövetnedvekkel terjed, s ugyan a fertőzöttek mintegy 20 százaléka néhány hónapon belül meggyógyul, a kór az esetek többségében krónikus májgyulladásba torkollik, amelyről előfordulhat, hogy az érintett csak évtizedek elteltével szerez tudomást, amikor már májcirrózis, esetleg májrák alakult ki. A vírus tehát mintegy 80 százalékban krónikus májgyulladást, illetve cirrózist okozhat, melynek talaján ugyancsak májrák alakulhat ki. A hepatitis C elleni védőoltás kifejlesztése azért nagy kihívás, mert a vírus genetikai anyaga igen változékony, számos mutáns létezik, és az egyik változat ellen kifejlesztett védőanyag nem óv meg egy másik típusú kórokozótól.

A hetvenes években sokan kételkedtek egy fiatal német kutatóorvos meggyőződésében, miszerint a vírusoknak komoly szerepük lehet a rák kialakulásában. Harald zur Hausen már akkoriban publikálta elméletét a humán papilloma vírus (HPV) és a méhnyakrák kapcsolatáról. Sok évi kutatómunka során derült fény arra, hogy a HPV-nek több mint 100 típusa létezik, s ezek közül a kockázatosabbak csaknem kivétel nélkül kimutathatók a méhnyakrákos szövetekben. A professzor felfedezéséért 2008-ban orvosi Nobel-díjat kapott.

Amint arra Schaff Zsuzsa rámutat, a HPV a leggyakoribb szexuális úton terjedő vírusfertőzés. A mintegy száz HPV vírus közül a méhnyakrák kialakulása szempontjából alacsony kockázatúnak számítanak például a 6 és 11-es típusok, ezek a test különböző részein megjelenő kellemetlen szemölcsök többségéért felelősek. A rák veszélyét tekintve fokozott kockázatot hordoznak különösen a 16-os és 18-as típusok, valamint további 13-15 típus.

– A HPV vírusok nem kerülnek be a vérkeringésbe, így a vérből nem is mutathatók ki. E kórokozók sajátossága, hogy kimondottan azon a területen vannak jelen, ahol a fertőzés létrejön, azaz például a nemi szervek hámrétegében. A fertőződés mikrosérülések révén közvetlenül a fertőzött bőr, illetve nyálkahártya felülettel való érintkezéssel történik – írja körül a HPV vírus terjedésének jellegzetességét Schaff Zsuzsa. Részben ez lehet a magyarázata annak is, hogy a HPV vírus daganatképző lehet a végbélnyílásban vagy a fej-nyaki daganatokban is. A statisztikai adatok szerint a méhnyakdaganatok csaknem 100 százalékában kimutatható a HPV jelenléte, a végbélnyílás daganatainál (ami nem a vastagbélrákot és végbélrákot jelenti) 15-20 százalékos, a hüvelydaganatok és péniszrákok, valamint a fej-nyaki tumorok esetén pedig 30 százalék körüli a kimutathatóság.

Védőoltással a rák ellen

Miként a hepatitis, úgy a HPV ellen is létezik védőoltás, igaz sokkal rövidebb múltra tekint vissza, csak néhány éve törzskönyvezték. Férfiaknál a vírus kevesebb egészségügyi gondot okozhat, náluk az egyik fő cél a fertőzés továbbadásának megakadályozása. A vakcinát az aktív szexuális élet megkezdése előtt ajánlják, amikor a szervezetben még biztosan nincs fertőzés. A védőoltás ugyanis nem gyógyít, tehát nem segít a már meglévő fertőzés legyőzésében. Amint arra Schaff Zsuzsa rámutat, mivel csak néhány éve vannak forgalomban a vakcinák, ma még nincs elegendő tapasztalat arról, vajon mennyi ideig óvhat a védőoltás.

Mivel az oltás nem véd valamennyi HPV típus ellen, így a nőgyógyászati szűrővizsgálatokat az injekció nem váltja ki. A méhnyak vizsgálata és a citológiai mintavétel során nem végeznek a nőgyógyászok automatikusan HPV tesztet, erre csak betegséggyanú esetén kerül sor. Ha valakinél kimutatják a kockázatos vírus jelenlétét, az fokozottabb ellenőrzést indokol, gyakrabban kell nőgyógyászati citológiai szűrővizsgálatra járni, hogy egy nyomában kialakuló esetleges elváltozást időben észrevehessenek. A HPV fertőzést igen nehéz kezelni, mivel nincs ellene specifikus gyógyszer, esetleges hatást immunerősítőkkel lehet elérni.

Fertőzésből ritkán lesz rák

A rákkeltő vírus még kevés ahhoz, hogy valakinek a szervezetében rosszindulatú daganat alakuljon ki. A bevezetőben említett EBV vírussal a gyerekek és felnőttek nagyobb része megfertőződik élete folyamán (ez okozza a „csókolózási betegségnek” is nevezett, magas lázzal járó mononukleózist), ám csak kevesekben okoz a fertőzés daganatot. Ugyanez igaz a HPV-re is: a vírusfertőzés nagyon gyakori, a nőknek hosszabb-rövidebb ideig akár a 80 százalékát is érintheti, ám az esetek többségében semmilyen tünetet nem okoz és spontán elmúlik. Száz magas rizikójú HPV-vel fertőzött emberből nyolc állapota súlyosbodik rákmegelőző elváltozássá, majd annak kezeletlensége esetén daganatos betegséggé.

Az onkogén vírusfertőzések daganatkeltő hatásának kialakulásához egyéb tényezőkre, úgynevezett „kofaktorokra” is szükség van. Ilyen például, hogy a májrák kockázata jelentősen megnő azon hepatitis B-vel fertőzött betegekben, akik aflatoxinnal szennyezett gabonát esznek. (Néhány éve nagy botrányt okozott, amikor a hazaiként forgalmazott külföldi fűszerpaprikában is találtak aflatoxint.) Hasonlóan kofaktornak tekinthető a hepatitis B-vel fertőzötteknél, ha sok alkoholt isznak, mivel ez is terheli a májukat. A HPV vírussal azoknak a szervezete nem tud megbirkózni, akiknek az immunrendszere „rést hagy a pajzson”, tehát nem működik elég erősen és/vagy gyakran visszafertőződnek. A HHV8 herpeszvírus pedig azon betegekben okoz daganatot, akik HIV-pozitívak (HIV = emberi immunhiányt okozó vírus, az AIDS = szerzett immunhiányos szindróma korábbi stádiuma).

Ez a magyarázata annak is, hogy a szervátültetésen átesett embereknél is fokozódik a rák kockázata: az immunrendszerüket ugyanis mesterségesen le kell gyengíteni, nehogy a szervezetük idegenként azonosítsa és kilökje az új szervet – ezáltal ugyanakkor gyengül a kóros folyamatok feletti kontroll, így növekszik a daganat kialakulásának kockázata. Természetesen, mivel egy szív, máj, vese vagy tüdő transzplantációja életmentő operáció, az általa megnyerhető életesély jóval nagyobb mint a daganatveszély-növekedés mértéke.

Vírusok néhány igen ritka daganat kialakulásában is szerepet játszhatnak. A HHV8 (humán herpeszvírus 8-as típusa) szerepe bizonyított az éreredetű, bőrelváltozásokkal és belső szervi daganatokkal járó Kaposi-szarkómában. A térségünkben ritkának számító betegséget először a 19. században írta le Kaposi Mór magyar bőrgyógyász. A Kaposi-szarkóma lilás-vöröses foltok, a felszínből kiemelkedő plakkok formájában jelenik meg a nyálkahártyák és a bőr felszínén, illetve a belső szerveken. Elsősorban az idősebb férfiak betegsége, nőknél nagyon ritka. A betegségnek több altípusát is elkülönítik, a HIV-fertőzöttek különösen ki vannak téve a kór kockázatának, de nem HIV-fertőzött embereknél is előfordulhat. A HHV8 mellett ugyancsak onkogén vírus a humán T-sejtes leukémia/limfóma vírus (HTLV-1), amely pedig egy vérképzőrendszeri daganatos folyamatban, a felnőttkori T-sejtes leukémiában játszik szerepet.

Baktérium is összefüggésbe hozható daganatos betegséggel, nemcsak vírus. A Helicobacter pylori baktérium a gyomorfekélyek, azok nyomán pedig a gyomorrák, illetve a gyomorban kialakuló limfóma képződéséhez is hozzájárulhat. A kórokozó a gyomor nyálkahártyájának felszíni rétegein belül telepszik meg, ezáltal játszhat közre több hurutos és fekélybetegség, gyomorbeli nyiroktumor és rosszindulatú daganat kialakulásában. A baktérium – a nem kielégítő kézmosási szokások nyomán – a széklettel szennyezett kéz, valamint ennek következtében szennyezett ételek és tárgyak szájba jutása útján fertőz. Ebből is következően a szegényebb országokban magasabb, a higiéniás tekintetben kedvezőbb helyzetben lévő térségekben alacsonyabb az átfertőzöttség. Magyarországon a felnőtteknek magas százaléka (egyes adatok szerint mintegy fele) fertőzött. A baktérium ellen antibiotikum kezeléssel lehet felvenni a harcot.

A rákot nem lehet továbbadni

– Az eddig elmondottakból ugyan talán logikusan következik, ám nagyon fontos leszögezni: magát a rákbetegséget nem lehet fertőzés útján elkapni – jelenti ki Schaff Zsuzsa.

Tehát a májrákos, méhnyakrákos, fej-nyaki tumoros, illetve bármilyen más elsődleges vagy áttétes daganattípussal küzdő embert nem kell azért elkerülni, nehogy továbbadja a rákot, illetve a daganatos betegeknek sem kell félniük attól, hogy veszélyt jelentenének közvetlen környezetükre. A daganatképződés ugyanis nem egylépcsős folyamat, s amennyiben bizonyíthatóan valamilyen vírus is állt egy kialakult onkológiai betegség hátterében, akkor is számos más tényező, továbbá az esetek jelentős részében egy vagy több évtizednyi idő kellett, amíg a vírus bejutásától a kóros sejtburjánzás több fázisán keresztül, genetikai mutációk egész sorát követően a rák kialakult. Ebben – daganattípustól függően – az öröklött genetikai hajlamnak, a közvetett és közvetlen környezeti ártalmaknak, az életmódnak és életkörülményeknek, valamint több más egyedi biológiai tényezőnek is szerepe van.

Kapcsolódó cikk:
Több rákbetegségért is vírusok a felelősek

Az összeállítás nyomtatásban a Rákgyógyítás Magazin 15. számában jelent meg, szerző: B. Papp László. A hirdetések nélküli országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelki vonatkozásai, a családi kapcsolatok alakulása.