Ha egy új hatóanyagról bebizonyosodik biztonságossága és hatékonysága, s nemzetközi szinten – Európában az Európai Gyógyszerügynökség, EMA – engedélyezik gyógyszerként való használatát, önmagában ez még nem elég ahhoz, hogy a betegek hozzá is jussanak a terápiához. Minden országban nemzeti szinten döntenek arról, hogy melyik gyógyszereket és milyen formában finanszírozzák.

Magyarországon a daganatellenes onkológiai gyógyszereket a betegek számára ingyenesen biztosítja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP), amely minden gyártóval egyedileg egyezik meg a költségviselésről. Amely gyógyszerek bekerültek a támogatotti körbe, ott a szakorvosokat nem köti finanszírozási korlát: ha betegük megfelel az adott hatóanyag használatához előírt paramétereknek, szakmai belátásuk szerint alkalmazhatják a gyógyszereket.

Kérdés ugyanakkor, mennyi idő telik el egy új hatóanyag gyógyszerként való nemzetközi engedélyezése és annak finanszírozásba való bevonása között. Az elmúlt években számos gyógyszer gyártója adott be finanszírozási kérelmet, azonban ezen új onkológiai hatóanyagok rendre parkolópályán maradtak. Az egészségbiztosító keze ugyanakkor meg van kötve, mert a felhasználható pénzkeretét jogszabály határozza meg, tehát ha valamire többet költ, azt máshol meg kell spórolnia. Az OEP akkor tud többletforrást biztosítani, ha egyrészt valamelyik részterületen sikerül megtakarítást elérnie, másrészt – főként – pedig akkor, ha a politikusok nagyobb költségvetést szavaznak meg a szervezet számára a gyógyszerkiadásokra.

Az Innovatív Gyógyszergyártók Országos Egyesülete összefoglalója szerint 2015-ben 3 új onkológiai szert fogadott be az OEP, s 14 daganatellenes gyógyszer egyedi méltányossági eljárásban volt hozzáférhető.

Egyedi méltányosság: lehetőség és korlát

Az egyedi méltányossági eljárás egy olyan „kiskapu”, amely révén hozzá tudják segíteni az orvosok a rászoruló betegeket olyan gyógyszerekhez is, amelyek támogatását nem iktatták még jogszabályba. E lehetőségnek ugyanakkor hátulütője is van: a betegnek és a kezelőorvosának minden egyes esetben egy rendkívül részletes szakmai kérvényt kell benyújtania, amelyet az OEP szakértők bevonásával bírál el – ha a beadáskor hiba vagy hiányosság csúszik az adminisztrációba, hiánypótlásra szólít fel az egészségbiztosító, tehát pozitív döntés esetén is hosszú hetek telhetnek el, mire elkezdődhet a kezelés.

Prof. Dr. Bodoky György

– Az egyedi méltányossági eljárás egy daganatos beteg esetében az időt húzza, a költséget pedig emeli, mert egy-egy esetre vetítve jóval drágább így a gyógyszer, mintha a gyártótól egy komplex megállapodás keretében vásárolná meg azt az egészségbiztosító – érvel prof. dr. Bodoky György, a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT) tiszteletbeli elnöke.

– Egészen biztosan több beteg juthatna hozzá ezekhez a gyógyszerekhez, ha befogadott, finanszírozott gyógyszerek lennének, mintha egyedi méltányosságban kell kérvényezni – folytatja a professzor.

Ha az elbíráló grémium szakmailag indokolnak látja, a betegek tehát egyedi méltányosság keretében is hozzájuthatnak ugyan a gyógyszerhez, ám arról nincs adat, országszerte vajon hány olyan eset lehet, amikor az időtényező, az elbírálás bizonytalan kimenete vagy az adminisztrációs leterheltség miatt bele sem vágnak az egyedi méltányossági eljárás megindításába. (2015 végén bizonyos szempontokból szigorították a hozzájutást az így elérhető a gyógyszerekhez: 15 betegre korlátozták az eddigi módon történő hozzáférést, ennél magasabb betegszámnál egyedi méltányossági regiszter felállítását írták elő.)

Az Innovatív Gyógyszergyártók Országos Egyesületének közlése szerint „a támogatásba itthon be nem fogadott gyógyszerek közül összesen 29 készítmény onkológiai megbetegedés kezelésére szolgál, melyből 25 új, még nem támogatott hatóanyag. Az új készítmények többek között a vastag- és végbélrák, továbbá a pajzsmirigy, a prosztata, a gyomor, a hasnyálmirigy, a tüdő, az emlő, a női nemi szervek (méhnyakrák) és a bőr daganatos megbetegedéseire nyújtanak a mostaninál hatásosabb kezelési megoldást. A 29 onkológiai készítmény mellett új terápiák várnak befogadásra, többek között a Parkinson-kór, a cukorbetegség, az epilepszia és a COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség) hatékonyabb gyógyítására is.”

Mire mennyit szabad költeni?

Az OEP helyzete nem könnyű, hiszen az egészségbiztosítási pénztárnak egyszerre kell biztosítani a gyógyszert (és ellátást) az ország összes betege számára. Nincs az a pénz, amit ne lehetne gyógyszerre elkölteni, viszont mérlegelni kell, hogy egy-egy új terápia mit tud hozzáadni a már használt gyógyszerekhez képest egy beteg számára, s mennyi annak a költsége.

S itt jön egy óriási gazdasági és etikai dilemma: mivel a költségeket pénzben kell kifizetni, az életnyereséget is forintosítani kell. A példa kedvéért: kinek biztosítson az OEP a közös kasszából egy 2 millió forintba kerülő terápiát? Akinek 2 évet hozzáad az életéhez? És akinek 2 hónapot? Hol és hogyan lehet meghúzni azt a határt, amelyet egy ország teherbíró képessége még elvisel és amit már nem?

Bodoky György válasza: „nem dönthetjük el mi orvosok, a finanszírozási szakemberekkel és az egészségpolitikusokkal egy íróasztalnál, hogy egy rákbetegnek egy esetlegesen megnyerhető fél év, az mennyit ér a társadalom számára és mennyit az egyén számára. Ezt a vitát csak nyilvánosság előtt lehet lefolytatni.”

Beneda Attila egészségpolitikáért felelős államtitkár mindenesetre a közelmúltban egy televíziós műsorban úgy nyilatkozott: „előrehaladott tárgyalásokat folytatunk annak érdekében, hogy jó néhány daganatellenes és más gyógyszer befogadása megtörténhessen.”

Mi az Ön válasza?

A gyógyszerköltségekről folytatott érdemi társadalmi vita elképzelhetetlen az érintett betegek és hozzátartozók véleménye nélkül. A kérdés kemény és provokatív, de kikerülhetetlen: Ön mennyit fordítana a közös kasszából a saját gyógykezelésére, és mi alapján, hogyan húzná meg a határt? Várjuk válaszát e-mailben a rakgyogyitas@gmail.com címen vagy levélben a szerkesztőség 6726 Szeged, Izabella u. 8. címén. A témára visszatérünk.