Az emlődaganatos betegek egy része a diagnózis időpontjában nincs műthető állapotban. Ha ennek oka a gyenge általános állapot, vagy a daganattól független társbetegség(ek) akadályozzák az operációt, a műtét azon múlik, kontrollálhatóvá tehető-e az adott helyzet, elfogadható mértékűre csökkenthető-e a műtéti kockázat.
A műthetetlenségre magyarázat lehet, ha nagy kiterjedésű, a környezetét is beszűrő az elsődleges daganat, netán olyan az elhelyezkedése az áttétnek, hogy nem lehet jól hozzáférni. A potenciálisan még operálhatóvá tehető esetekben az egész szervezetre ható neoadjuváns gyógyszeres kezelésre lehet szükség annak érdekében, hogy a tumor(ok) mérete csökkenjen, a műtét kivitelezhetővé váljon. (A diagnózis idején műthetőnek ítélt daganat esetén is indokoltnak láthatnak neoadjuváns kezelést a műtét kiterjedtségének mérséklése, sikerességének javítása, a későbbi kiújulás, áttétképződés kockázatának csökkentése érdekében.)
Amíg az elsődleges emlődaganatok rendszerint eltávolíthatók műtéttel, ez az áttétes gócoknak csak kis arányában lehetséges, illetve kis részében jár előnnyel a beteg számára. Felmerülhet az áttét operációja tüdőáttét, agyi áttét, nagyon ritkán májáttét esetén, ha azáltal sikerülhet teljesen tumormentessé tenni az adott szervet, valamint a szervezet többi részében nincsenek áttétes gócok.
Nem gyógyító célú, hanem az életkilátásokat, életminőséget javító, palliatív célú az áttétek műtéte, ha segítségével enyhíthető a tumoros góc által okozott probléma. Például elzáródást okozó májáttét esetén az operációval biztosítható az epeelfolyás, vagy csontáttéteknél szükséges valamely csont vagy csigolya műtéti megerősítése. Ezek a palliatív célú operációk tehát már nem a tumormentesítést szolgálják, hanem a tünetek mérséklését.
