A testkép elképzeléseink összességét jelenti testünk kinézetéről és funkcióiról. A testkép az önértékelés bázisának tekinthető, ez nőknél különösen így van. Egy emlőműtét óhatatlanul befolyásolja a testképet, csökkentheti a nőiesség érzetét, ezzel befolyásolhatja az önértékelést és a partnerkapcsolatot egyaránt.
Emlőműtét után gyakran előfordul, hogy az érintett nők úgy érzik, hogy megváltozott küllemük miatt már nem felelnek meg a nőiesség képének: a heg emlékezteti őket a betegségre, a különbözőségükre, stigmaként élik meg a műtét következményét. Ez legsúlyosabban a teljes emlőeltávolító műtétek után jelentkezhet, az azonnali rekonstrukciós sebészeti beavatkozás után ritkább lehet, de akkor is gyakran megjelenik.
Az emlőeltávolító műtétek után gyakran zavar keletkezik a partnerkapcsolatban. Mivel az operált nők egy részében kialakulhat az az érzés, hogy a nőiesség képe már nem teljes, akár azonnal, akár később, szexuális nehézségeik támadhatnak, amit tovább erősíthet a szorongás, a kezelések miatti mellékhatások és fáradékonyság, illetve a női nemi hormonok csökkentésével járó hormonkezelés. A szexuális vágy csökkenhet, teljesen meg is szűnhet, hüvelyi szárazság, orgazmusképtelenség alakulhat ki, a közösülés fájdalmassá válhat.
Az érintettek visszahúzódóvá, elutasítóvá válhatnak, amiben az objektív fizikai nehézségek és körülmények mellett az is szerepet játszik, ha önmagukat elfogadhatatlanul csonkának, sérültnek, megbélyegzettnek érzik. Mindezt szavakba foglalni, és kimondani is nagyon nehéz, gyakran csak szakember segítségével történik meg. A férfiakat is blokkolhatja partnerük testképének megváltozása. A szexuális zavarok elleni legbiztosabb védelmet a megalapozott, kiegyensúlyozott, korábban is jól működő partnerkapcsolat jelenti, azonban a fizikai változásokból eredetű testi és lelki fájdalmak átélése, feldolgozása, feloldása, a mindkét fél részről való alkalmazkodás még a leginkább optimális esetekben sem könnyű és időt igényel.
A műtétek lehetséges következménye, hogy az érintett betegeknél az addig rendben működő lelki védekező mechanizmusok összeomlanak, és depresszió, csalódottság, félelmekkel teli lelkiállapot válhat uralkodóvá. Vannak, akik ezeket az érzéseket lelkileg önállóan, vagy családi segítséggel fel tudják dolgozni. Amennyiben a beteg a félelmeket és az aggodalmakat hárítja (tagadja, elfojtja), akkor a további pszichoszomatikus, illetve lelki tünetek keletkezésének valószínűsége növekszik. A pszichológiai rehabilitáció lényege, hogy a beteg érezze saját értékét, pozitívként tudja elfogadni, hogy megküzdött a betegséggel, visszanyerhesse önbizalmát.
Nagyon sokat segíthet, ha a gondokat nem kezelik tabuként, fontos, hogy a párok meg tudják beszélni a nehézségeket. A megnyílásban sokat segíthet egyrészt a pszichológus, másrészt azok az internetes, valamint valódi sorstársközösségek, ahol hasonló problémákkal megküzdött nők őszintén, szégyenkezés és kertelés nélkül meg tudják osztani egymással nehézségeiket, tapasztalataikat.
