Minden betegnél személyre szabottan kell értékelni a lázas neutropénia előfordulási rizikóját. Ez a kockázat függ a beteg jellemzőitől (általános állapot, kísérőbetegségek, életkor, korábbi neutropénia), a daganat típusától, az alkalmazni tervezett gyógyszerek mellékhatás-profiljától.
Ha az előzetes értékelés szerint a lázas neutropénia valószínűsége 20 százaléknál magasabb, az első és minden további kemoterápiás ciklusban a kezelést követő 72 órán belül G-CSF (granulocita-kolónia stimuláló faktor) injekciót adnak a fehérvérsejtszám emelésére, ez felgyorsítja a granulocita sejtek képződését és érését. Esetenként megelőző jellegű antibiotikum kezelés is indokolt lehet, ám ennek megítélése ellentmondásos, mert ha a kezelés ellenére mégis kialakul a fertőzés, akkor a baktériumok már ellenállóbbak lehetnek, így a gyógyítást célzó antibiotikum hatásossága csökkenhet. (Ez nemcsak az egyén szintjére igaz, hanem intézményi szinten értékelik, hogy egy kórházban mennyiben tapasztalják különféle baktériumok ellenállóvá válását, azaz egyes antibiotikumok hatásvesztését – ez is befolyásolhatja a megelőző antibiotikum-kúráról való döntést.)
Mivel ismert, hogy az első kemoterápiás ciklus utáni első-második héten alakul ki leggyakrabban a kóros fehérvérsejtszám-esés, ezért egy hét elteltével indokolt lehet a neutropéniát vizsgáló vérképkontroll a láz- és tünetmentes betegeknél is. Súlyos neutropéniáról akkor van szó, ha a vérben keringő neutrofilek abszolút száma 0,5 G/l alatti vagy 0,5-1,0 G/l között van és csökkenő tendenciát mutat. A 0,5 G/l érték az egy liter vérben lévő neutrofil fehérvérsejtek számát jelenti. Könnyebb talán elképzelni így: egy köbmilliméterben (minden oldalán 1 mm-es kockában) 500-ra csökken ezeknek a neutrofil sejteknek (granulocytáknak) a száma, holott normálisan több ezer van jelen egy ilyen kis térfogatú vérben is. A neutropénia kialakulásának kockázata mérsékelhető a fehérvérsejtszám-esést okozó rákellenes gyógyszerek dóziscsökkentésével, illetve a kezelési ciklus elhalasztásával is, ám mivel ez kihatással lehet a kezelés eredményességére, ezt igyekeznek elkerülni.
A lázas neutropénia a fertőzés gyors terjedési kockázata miatt kórházi kezelést igénylő, sürgősségi állapot. Mivel a kezelést azonnal meg kell kezdeni, nem mindig van idő tisztázni a fertőzés eredetét, így egyszerre több gyakori kórokozó ellen hatásos (széles spektrumú) antibiotikum kezelést indítanak. Az antibiotikumot adhatják injekcióban, infúzióban, kisebb kockázatú betegeknél kapszulában, tablettában. Közben pedig igyekeznek mikrobiológiai vizsgálatokkal megtalálni a fertőzés forrását. Ha a tünetek romlanak, 3-5 nap után felülvizsgálják a terápiát, újabb antibiotikumokat, esetleg gombaellenes gyógyszereket is adnak. Eközben létfontosságú a fehérvérsejtszám növelése is, ezért a fentebb már említett fehérvérsejtszám-emelő injekciók alkalmazására is szükség van. A kezelést mindaddig folytatják, amíg a beteg nem válik tartósan láztalanná, illetve a laboratóriumi neutrofil granulocita érték nem normalizálódik.
A neutropéniától függetlenül is fontos, hogy a betegek is tegyenek a fertőzések kivédése érdekében. Tömegközlekedési eszközön, orvosi rendelőben hordható szájmaszk. Érdemes otthonra fertőtlenítő hatású kézmosót beszerezni, gyakran kezet mosni. Ha a beteg gyermeke, unokája közösségbe (bölcsődébe, óvodába, iskolába) jár, járványos időszakban ügyelni kell arra, hogy ne kapja el a beteg a közösségből esetleg hazavitt betegségeket. Potenciális fertőzési forrás a szájüreg, ezért a rendszeres fogmosás mellett antibakteriális hatású szájvizes öblítés is napjában több alkalommal javasolható. Mindemellett a kezelőorvossal megbeszélve, ha nincs ellenjavallata, a daganatos betegek számára ingyenes influenza elleni, valamint a pneumococcus elleni védőoltást is érdemes kérni.
