Az emlőrák diagnózisa gyakran olyan trauma, ami mindent felülír az agyban. A beteg észlelése beszűkül: nemcsak kevésbé tud koncentrálni és gondolkodni, de mindennek jelentőséget, általában negatív értelmet tulajdonít, s mindent magára vonatkoztat. A betegséggel való szembesülés után általában rövid időn belül átalakul a beteg megszokott élete. A rosszindulatú daganatos betegségre jellemző kiszámíthatatlanság és bizonytalanság, valamint a személyiségtudat és önértékelés változása lelkileg és érzelmileg egyaránt megterhelő. A rákkal való megküzdés a félelemmel való megküzdést is jelenti.
A szorongás és depresszió általában csökken a kezelések megkezdésével, egy új, a gyógyulás reményét magában foglaló periódus kezdetével. Ugyanakkor a kemoterápiát, a sugárkezeléseket kísérő mellékhatások és szövődmények időről-időre felélesztik a félelmeket. A depresszió felismerése a betegség folyamatában kulcsfontosságú nemcsak a beteg és környezete életminősége szempontjából, hanem a kezelésekben való együttműködést, ezáltal az eredményességet befolyásoló hatása miatt is.
Példa a lelkiállapotnak a terápiára gyakorolt hatására a fájdalomcsillapítás. Az orvosok mindennapi tapasztalata alátámasztja: több fájdalomra panaszkodik, s ennek következtében több gyógyszerre is van szüksége annak a betegnek, aki depressziós. A fájdalom és a depresszió spirálként hatnak egymásra, felerősíthetik egymást, s gyengítik a beteget. A fájdalomcsillapítás fejezetben önálló válaszban foglalkozunk a pszichogén fájdalmakkal is, amelyek ugyanolyan szenvedést képesek okozni, mint a konkrét fizikai okokra visszavezethető fájdalmak. A lelkiállapot tehát befolyásolja a megélt fájdalomérzetet is.
Ugyancsak pszichológiai magyarázata van az úgynevezett anticipátoros hányásnak, amikor valaki még azelőtt rosszul lesz, hogy bármilyen kemoterápiás gyógyszert kapott volna. Aki el tudja terelni a figyelmét, aki ismer relaxációs technikákat, akinek a kezeléseit zeneterápiával vagy hipnózissal támogatják, a mellékhatásokban is kevesebb panaszt élhet meg. Le kell számolni azzal a tévhittel, hogy pszichológushoz fordulni a gyengeség jele: sokkal inkább bölcs döntés élni az egyre több onkológiai osztályon nyújtott lehetőséggel, s a lelki küzdésben segíteni tudó pszichológust is bevonni a gyógyulási folyamatba.
Vannak gyógyszerek (nemcsak daganatellenes szerek), amelyek rövid vagy hosszabb távon kedvezőtlenül hathatnak az idegrendszer működésére. A jelenségre létezik szakkifejezés: angolul „chemobrain”, szó szerinti fordításban „kemoterápiás agy” vagy PCCI, „kemoterápia utáni kognitív károsodás.” A chemobrain ugyanakkor nem tudható be csak gyógyszer mellékhatásának, sokkal összetettebb jelenség. Sok agyi kapacitást leköthet önmagában a rák diagnózisa által okozott szorongás is, valamint az eredmények, a kezelések és a jövő miatti aggodalom. A figyelemzavar hátterében állhat kimerültség, kialvatlanság, depresszió, de akár a szervezet oxigénellátottságát csökkentő vérszegénység vagy hormonális változások is. A tünetekről be kell számolni a kezelőorvosnak. Az idő előrehaladtával, ha javulás következik be, s csökken a betegség miatti stressz, illetve kiürülnek a daganatellenes hatóanyagok a szervezetből, a chemobrain tünetei is enyhülhetnek. Addig is javasolható a szorongást és az alvásproblémákat enyhíteni képes, pihentető relaxáció, segíthet az éberséget fokozó mozgás, valamint a tudatos „edzés”: olvasás, rejtvényfejtés, kirakós játékok, nyelvtanulás, a feledékenység ellenszereként feljegyzések írása jegyzetfüzetbe vagy okostelefonba.
