Minden emlődaganatos betegnél fel kell mérni a vérszegénység kockázatát, majd az időben megkezdett kezelésekkel elejét venni a súlyosabb fokú anémia kialakulásának, illetve ha ez már megtörtént, haladéktalanul kezelni kell a vérszegénységet.
A vérszegénység megelőzésére, illetve enyhe fokú anémia kezelésére az esetek egy részében elegendő lehet a vas, a folsav és esetleg a B12 vitamin pótlása. A vaspótlás a legegyszerűbb módon tablettával történhet. A vas a bélrendszerből nehezebben szívódik fel, a szájon át történő vaspótlás székrekedést, hányingert, hasi panaszokat is okozhat. A gyors vaspótlás hatékonyan megoldható intravénásan is, viszont mellékhatások (csont és ízületi fájdalom, allergiás reakció) ekkor is felléphetnek. A vasban gazdag ételek, mint a marha-, vad- és sertéshús, máj, spenót, sóska, valamint a vas felszívódását segítő folsav és C-vitamin fogyasztása előnyös lehet (ha a vese állapota ezt lehetővé teszi), azonban egy már kialakult vérszegénységet önmagában az étrenddel nem lehet orvosolni, mindenképp orvosi kezelésre van szükség.
A csontvelőben a vörösvérsejtek termelődését a vesében termelődő eritropoetin (EPO) hormon serkenti, ez a hormon pedig mesterségesen is pótolható. Az EPO gyógyszeres kezelés hatása nem azonnali, akár hetek is eltelhetnek, mire kimutatható és a beteg által is érezhető pozitív változás áll be, ezért fontos, hogy a kezelést időben megkezdjék. Az EPO kezelés ugyanakkor nem veszélytelen, negatívan is befolyásolhatja az életkilátásokat, ezért minden esetben csak a várható előnyök és a kockázatok gondos mérlegelése után alkalmazható.
A leggyorsabb változást a vérszegénység tüneteinek enyhítésében a vérátömlesztés (transzfúzió) adja. A vörösvérsejtszám, illetve a hemoglobin szintje gyorsan megemelkedik, az oxigént nagyobb kapacitással szállítani képes „friss vér” a beteg számára csaknem azonnal – szó szerint – fellélegzést okoz. A vérátömlesztésnek viszont még nagyobbak a kockázatai, mint az EPO-kezelésnek. Ezek között említhetők az immunreakciók (a vérátömlesztés idegen szövet átültetésének minősül), a felszökő láz, a megnövekvő trombóziskockázat, a tüdőkárosodás és a szívelégtelenség rizikója. Mindezek miatt vérátömlesztést az orvosok csak nagyon indokolt esetben adnak.
