A mélyvénás trombózis az esetek jelentős részében megelőzhető. Mivel ismertek a trombózisra hajlamosító egyéni jellemzők, illetve azok az élethelyzetek (műtét utáni hónapok, egyes onkológiai kezelések, ágyhoz kötöttség), amelyek a trombózis és a tüdőembólia kockázatát többszörösére emelik, jól körülhatárolható, hogy kiknek és mikor indokolt megelőző jelleggel véralvadásgátló (vérhígító, antikoaguláns) gyógyszereket kapniuk.
Emlőműtét után minden betegnél indokolt a megelőző kezelés (profilaxis). A sebészeteken rutin eljárásnak számít az operációt követő véralvadásgátlás, általában heteken át a bőr alá adott injekciók formájában. Önmagában a kemoterápia nem indokolja a véralvadásgátlást, viszont azok az onkológiai kezelések igen, amelyeknek a leiratában megnövekvő trombóziskockázat szerepel. Egyedi mérlegelés alapján a kórházban kezelt betegeknél is indokolt lehet a véralvadásgátlás.
Felmerülhet a kérdés: ha a daganatos betegeknél magasabb a trombózis és a tüdőembólia rizikója, miért nem adnak mindenkinek a megelőzést célzó kezelést? A válasz: a véralvadásgátlásnak is lehetnek mellékhatásai, például fokozhatja a vérzékenységet, vérzéses szövődmények kockázatát. Tehát csak azoknál indokolt a trombózis profilaxis, akiknél a véralvadásból eredő kockázat nagyobb, mint a kezelés következtében megnövekvő vérzéses szövődmények kockázata.
Többféle véralvadásgátló létezik. Régóta rutinszerűen alkalmazott a has területén a bőr alá adott injekció (LMWH), amit a beteg önmaga is beadhat. Rendszeres laboratóriumi ellenőrzés mellett alkalmazhatnak a K-vitamin véralvadást fokozó hatását gátló anyagokat (K-vitamin antagonista). Ebben az esetben az étkezésre is oda kell figyelni, hogy ne fogyasszon túl sok K-vitamint a beteg (K-vitaminban gazdag a paraj, a brokkoli, a kelbimbó, a káposzta, a sötétzöld leveles főzeléknövények, a máj, a tejtermékek). Indíthatnak olyan új típusú véralvadásgátló kezelést is, ami közvetlenül a véralvadásért felelős vérfaktor aktivitását gátolja, ez esetben a hatást az étrend nem befolyásolja.
A gyógyszeres kezelés mellett a beteg is tehet a kockázat csökkentéséért: mivel önmagában a tartós fekvés és mozdulatlanság is kockázati faktor, fontos a mozgás, a műtét utáni vénás torna, a lehetőségekhez képest a mielőbbi felkelés, majd a kórházból való hazabocsátást követően is a rendszeres fizikai aktivitás. Emellett az alsó végtagokat nyomás alatt tartó kompressziós harisnya viselése is segítheti a vér visszaáramlását a szív felé, a pangás elkerülését.
Már kialakult trombózis esetén nem megelőző, hanem terápiás dózisban lehet szükség véralvadásgátló gyógyszerre, esetenként szükség lehet vérrögoldásra (trombolízis), ritkábban a vérrög sebészi eltávolítására.
