A röntgenvizsgálattal (RTG) csonttörés gyanúja, fogászati kezelések és a tüdőszűrések alkalmával találkozni leggyakrabban. Emellett az érfestés (angiográfia) és az emlőszűrés (mammográfia) is röntgensugarat használ, a daganatok diagnosztikájában is szerepe van a röntgenképeknek.
Speciális eljárás tomoszintézis, ami a digitális mammográfián alapuló vizsgáló eljárás, egy köríven mozgó röntgencső az emlőről 10-15, de akár 50 átfedő digitális képet készít. Az adathalmazból számítógépes feldolgozással rétegképek és rekonstruált képek készülnek, hogy jobban át lehessen tekinteni az emlő szerkezetét.
Az emlődaganatos betegek kontrollvizsgálatai során leggyakrabban a mellkasröntgent használják az esetleges tüdőbeli elváltozások időbeni felfedezésére. Csontfájdalmak esetén csontröntgenre is szükség lehet a rosszindulatú csontfolyamat (csontáttét) felismerésére vagy kizárására.
Röntgenvizsgálat történhet kontrasztanyaggal is. A kontrasztanyagos mammográfia során intravénásan juttatnak be jódtartalmú anyagot, hogy jobban kirajzolódjanak az emlő szerkezeti részei, az abban lévő elváltozások – a képalkotó képesség megközelíti az emlő MR vizsgálatét. Kontrasztanyagos röntgenvizsgálatot alkalmazhatnak a hasban lévő üreges szervek áttekintésére is. A vastagbél kontrasztanyagos röntgenvizsgálata az irrigoszkópia, a húgyhólyag kontrasztanyagos röntgenvizsgálata a cisztográfia, a vesék és a húgyutak „megfestését”, majd röntgennel való áttekintését jelenti az urográfia.
A vizsgálat egyszerű, olcsó és gyors, hátránya, hogy némi sugárterheléssel jár. Egyetlen röntgenkép nem szolgál közel sem annyi információval mint egy sorozatröntgent adó CT felvétel, viszont a szervezet sugárterhelése is csak töredéke a CT által okozott sugárterhelésnek.
