Az MR mágneses rezonancián alapuló képalkotó vizsgálat, amellyel részletgazdag felvételek készíthetők.
MR berendezéssel vizsgálható az agy, a hasi szervek, a gerinc, a csontok és ízületek, az emlők, a szív, a mellkasi nagyerek környezete is. Az MR nagy előnye, hogy nem használ ionizáló sugárzást, így használatának nincs ismert egészségügyi kockázata. Nem használható viszont abban az esetben, ha valaki szívritmusszabályzót (pacemaker) használ vagy a testében mágnesezhető (szakszóval nem MR-kompatibilis) fém van (implantátumok, protézisek, sztentek, esetleg fémszilánkok az arc vagy a szem területén).
Az MR használható az emlők vizsgálatára is. A szakmai ajánlás szerint indokolt lehet a vizsgálat rejtett (okkult) emlőtumor keresésére, ha a mammográfia és az ultrahang alapján nem lehet nyilatkozni a tumor jelenlétéről. Már ismert daganatnál a tumor kiterjedtségéről, a mellkasfali érintettségről adhat pontosabb információt az MR, segítheti a kiújulás és a hegek elkülönítését, műtét előtti onkológiai (neoadjuváns) kezelésnél a terápia megtervezését és eredményességének felmérését. Magas rizikójú csoportokban indokolt lehet szűrésre is alkalmazni az MR-t, illetve általa kontrollálhatók az emlőimplantátumok is. Egyes tumortípusokban a műtét előtt végzett emlő MR vizsgálat pontosabbá teheti az operáció megtervezését.
Az MR az emlővizsgálatokon túl a teljes test feltérképezésében is nélkülözhetetlen. Emlődaganatos betegeknél MR vizsgálatot végezhetnek áttétek keresésére, az áttétek műthetőségének megítélésére. A kontrollvizsgálatok során a kezelőorvos dönt arról, hogy mikor indokolt MR vizsgálatot végezni, ez a betegségtípustól, a kezelésektől, más kontrollvizsgálati módszerek eredményeitől is függ.
Hasi MR és kontrasztanyagos vizsgálat esetén a vizsgálat előtt 4-6 órával már nem szabad enni, más régiót (koponyát, csontokat, stb.) érintő, kontrasztanyag nélküli diagnosztikánál általában nincs az evésre-ivásra vonatkozó korlátozás. Fémet tartalmazó tárgyakat (ékszer, szemüveg, telefon, övcsat) a sérülés és a károsodás veszélye miatt már az MR berendezéssel egy helyiségbe sem szabad bevinni. A beteg miután felfekszik a vizsgálóasztalra, egy 60-70 centiméter átmérőjű csőbe kerül (léteznek nyitott MR készülékek is, de nem elterjedtek). A bezártságtól tartók (klausztrofóbia) számára nyomasztó lehet a csőben feküdni, indokolt esetben ők nyugtatót kaphatnak a vizsgálat előtt, illetve vannak olyan gépek, ahol tükrökkel oldják meg, hogy a beteg kilásson a csőből. A berendezés működés közben hangosan zúg és zakatol, ezért a betegek fülvédőt kaphatnak a vizsgálat idejére, némely típusnál fülhallgatóban zene is szólhat. A hangos dübörgés sokak számára zavaró, de arra is van példa, hogy a zörejek olyannyira kizárják a külvilágot, hogy a páciens elalszik vizsgálat közben. Ha szükséges, intravénásan adnak be kontrasztanyagot, ami ritkán mellékhatást, allergiás reakciót okozhat.
