Az ultrahangvizsgálat nem terheli meg a szervezetet, nem jár sugárzással, nincs mellékhatása, tehát kockázatmentesen ismételhető (ezért alkalmas magzati vizsgálatokra is).
Emlőrák szűrésében az ultrahang 30 év alatt alkalmazható önállóan, 35 év felett a mammográfiát kiegészítő vizsgálatként használható. Ha nem szűrési, hanem panasz, tapintási lelet miatt vagy kontrollvizsgálatként történik a kivizsgálás, az ultrahangnak nagyon fontos szerepe van az emlő elváltozásainak feltérképezésében, beazonosításában. Az emlő ultrahang vizsgálatának mindig része a hónaljak (axilla) áttekintése is. Az emlőben az ultrahang nem látja az egyes daganattípusokra jellemző apró meszesedéseket (mikromeszesedéseket), ezért nem kiváltja, hanem kiegészíti a mammográfiát. Nem minden típusú elváltozásnak van tehát jellegzetes ultrahangképe, ezért diagnózist kizárólag az ultrahangra nem lehet alapozni, ahhoz mammográfiára, citológiai, illetve szövettani mintára is szükség van.
Az ultrahang (UH) készülék magas rezgésszámú, az emberi fül számára nem hallható hanghullámokat bocsát ki, amelyeket az egyes anyagok különböző mértékben nyelnek el, illetve vernek vissza. A radiológus a monitoron gyakorlatilag a visszhangok képpé alakított formáját látja csaknem valós időben. Az ultrahang jól alkalmazható az emlő mellett a hasi szervek (vese, lép, máj, hasnyálmirigy, epehólyag), a fej-nyaki régió (pajzsmirigy), a szív, az ízületek, a herék, a húgyhólyag, a prosztata, a méh, a petefészek, az erek vizsgálatára is, illetve egyes beavatkozásokat (szövettani mintavétel, műtét előtti jelölések) is ultrahang által vezérelten végeznek.
Egyes ultrahangvizsgálatok előtt 4-6 órával már nem szabad enni, ám ez az emlő ultrahangvizsgálatára nem vonatkozik, annál nincs előkészületi teendője a pácienseknek. Az orvos részéről egy zselés anyagnak a vizsgált területre való felvitelén túl szintén nincs szüksége más előkészületre.
Az ultrahang nem alkalmas minden szerv és elváltozás vizsgálatára: nem ad elegendő információt az üreges szervekről, például a belekről, a gyomorról, a tüdőről, valamint az elhelyezkedésük miatt úgynevezett „hangárnyékban” lévő területekről.
Az ultrahangos észlelésnek vannak korlátai, ennek ellenére az ultrahang megbízható és elérhető vizsgálati módszer, amelynek fontos szerepe van az emlődaganatos betegek kontrollvizsgálataiban is. Korszerű, de a mindennapokban ritkán alkalmazott technika a kontrasztanyagos ultrahangvizsgálat (contrast enhanced ultrasound – CEUS), amelynek elsősorban a máj és a vese vizsgálatainál lehet szerepe olyan centrumokban, ahol alkalmazzák e módszert.
