Kemoterápia: házi és kórházi praktikák

A mellékhatások megelőzése és kezelése elsősorban orvosi feladat, ám az ápolók is segíthetnek tapasztalatuk átadásával. A RÁKGYÓGYÍTÁS magazinnak nyilatkozó főnővéreket arra kértük, foglalják össze azokat a kérdéseket és problémákat, valamint lehetséges megoldásukat, amelyekkel a leggyakrabban szembesülnek a kemoterápiás ellátás során.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a terápiás terv szerint mennyi ideig fog tartani a kemoterápiás kezelés, s az adott gyógyszer, illetve gyógyszer-kombináció milyen mellékhatásokat okozhat. Ezekről tudjon a beteg mellett a családja is, hogy időben észlelhessék, s jelezhessék, ha valamelyik netán előfordul. A kemoterápiás kezelés mellékhatásai nagyban eltérhetnek az egyes készítményeknél, s nemcsak a gyógyszertől vagy a kísérőbetegségektől, hanem a beteg általános állapotától, sőt a kezelésekhez való lelki viszonyulásától is függhetnek.

Gondok az infúzió beadásával

A kemoterápiát klasszikusan vénás infúzió formájában juttatják be a szervezetbe. Nemcsak a sokszori tűszúrás okozhat helyi érzékenységet, hanem a kemoterápiás készítmény mellékhatásaként is gyengülhetnek az érfalak, kialakulhat vénagyulladás. Önmagában a vénák gyulladása nem veszélyezteti a kemoterápia folytatását, ám kifejezetten fájdalmas tünet lehet. A gyulladt kart nem tanácsos hideg vízben áztatni, sokkal inkább száraz hideg borogatást ajánlanak rá (akár egy csomag fagyasztott zöldség a hűtőből egy tiszta ruhába betekerve). Vannak osztályok, ahol hűtőkenőcsöt is tudnak adni a betegnek, s azt fel tudja írni az orvos is, súlyosabb esetekben gyulladáscsökkentő is indokolt lehet.

Olykor a legtapasztaltabb nővér betegével is előfordul, hogy az infúzió bekötésénél vagy már a kezelés alatt “eldurran a véna”, ennek hátterében sokszor ugyancsak az erek fokozott igénybevétele áll. Ekkor azonnal le kell állítani az infúziót. Vannak olyan onkológiai szerek, amelyek nem okoznak különösebben gondot, tünet nélkül felszívódnak a szövetekből, ám más készítmények szövetelhalást (nekrózist) okozhatnak. Ha véraláfutás alakul ki, az igen ijesztő képet mutathat: a panaszok enyhítésére, esetleg megelőzésére vénaregeneráló, érfalerősítő gyógyszert adhatnak. Fontos, hogy mindig beszéljék meg az orvossal vagy az ápolóval, milyen krémet akarnak használni, mert például azok a kenőcsök, amelyek nem antiszeptikus (fertőzésgátló) hatásúak, akár fertőzést is kiválthatnak, ezzel súlyosbítva a bajokat.

Az egyes daganatellenes gyógyszereknél nemcsak azt szabályozzák, hogy milyen időközönként kell beadni a betegnek, hanem azt is, mennyi idő alatt kell lefolynia az infúziónak, hogy a leghatékonyabb eredményt lehessen elérni. Olykor előfordul, hogy a betegek időtakarékosságból gyorsítanak a cseppszámon vagy betegtársuk tanácsát követve lassítanak azon, ám tudni kell: az egyes kombinációknak más-más az optimális bejuttatási sebessége, tehát semmit sem jelent, ha a mellettünk fekvő betegé másként folyik, mint a sajátunk, azon önhatalmúlag nem szabad módosítani.

Miközben orvosilag szinte menetrendszerű következményként tartják számon a hajhullást, aminek a terápia vagy a betegség kilátása szempontjából nincs is jelentősége, ez az egyik olyan tünet, ami lelki traumát okoz a betegeknek: növeli a betegségtudatot és szégyenérzet forrása is lehet. Érdemes már a terápia elején rövid frizurát vágatni, s felíratni a – ma már igen valósághű – parókát. Sokan használják a póthajat, mert úgy érzik, magabiztosságot kölcsönöz számukra a mindennapokban. Nem minden gyógyszer okoz ugyanakkor hajhullást, s ahol ez leírt mellékhatása a készítménynek, ott sem minden betegnél jelentkezik a tünet. Fontos: ha nem hullik ki valakinek a haja, az nem azt jelenti, hogy nem hat a gyógyszer.

Különösen nyári időszakban oda kell figyelni arra, hogy egyes készítmények fényérzékenységet válthatnak ki, azaz kerülni kell a tűző napot – erre külön fel szokták hívni az érintettek figyelmét. Van olyan onkológiai terápia, amely mellékhatásként a köröm megfeketedését okozhatja. Ezt nem lehet megelőzni.

Felírattatható ugyan speciális krém, ám ezt a tünetet leginkább az idő oldja meg, a kemoterápia után kinő az új köröm. Egyes gyógyszerek váladékos pattanások megjelenését okozhatják, mások esetleg viszketést, irritációt válthatnak ki. Az elváltozásokat sosem szabad kaparni, s az olajos krémeket sem ajánlják. Inkább kérjünk az orvostól gyógykrémet, viszketésmérséklő gyógyszert. A házi praktikák között említik: vannak akiknek fürdővízbe tett szódabikarbóna nyugtatólag hat a bőrére.

Megőrizni az étvágyat

Ha onkológiai kontrollként csak egyszerű vérképvizsgálat történik, nem kell éhgyomorra menni a vérvételre. A kemoterápiára érkező betegnek is azt ajánlják, hogy ezt tisztázza orvosával, mert ha nem elvárás az üres gyomor, kifejezetten tanácsos enni. A gyomrot ekkor sem szabad túlterhelni, inkább többször kevesebb, könnyű, nem forró ételek fogyasztását javasolják. Célszerű a főzéssel járó szagokat is elkerülni, nehogy ételundor alakuljon ki.

Ha hányingerünk van, azt jelezzük, kérjünk rá gyógyszert – sok hatékony készítmény elérhető már, amely mérsékelheti az émelygést.  Mivel fontos a kalóriabevitel és a fogyás megelőzése, a nassolás egyenesen kívánatos lehet. Az erősen fűszeres, zsíros, nehezen emészthető ételeket érdemes kerülni, de máskülönben nincs tiltólista: a beteg lelje örömét az evésben, ehet és – egyen is – bármit, amit megkíván. A kemoterápia nem a böjt, nem az egyoldalú táplálkozás, nem a diéta ideje! A betegnek minden falat az egészségét szolgálja. Az erőnlét megőrzése a kezelés szempontjából is létkérdés: a kóros fogyásra receptre gyógytápszereket is lehet rendelni.

Miként a hajhagymák, úgy a száj, a gyomor és a bél nyálkahártyájának sejtjei is gyorsan osztódó sejtek, ezért azokra is hathat a daganatsejtek osztódását gátló gyógyszer. Afták, fekélyek alakulhatnak ki, az evés, a nyelés fájdalmassá válhat, ami az émelygés miatti csökkent étvággyal együtt tovább fokozhatja a beteg legyengülését. Ilyen esetben próbáljunk pépesebb ételeket (krémlevesek, főzelékek, akár húsos bébiétel, tejbegríz, turmixok, puding) fogyasztani. Az irritációt a csípős ételek, a tömény alkohol, a dohányfüst is fokozza.

A betegek szájszárazságán enyhíthet a kamillateás vagy oldott szódabikarbónával való öblögetés (mentolos szájvizek nem ajánlatosak). Sokan a keserű szájíz ellen a kemoterápiára is hoznak magukkal elszopogatható savanyú cukrot, mások a tonikra esküsznek. Érdemes az ínyt kevéssé sértő, puhább fogkefére váltani. A szájhigiénia mellett az általános higiéniára is ügyelni kell, minél kisebb esélyt szabad hagyni a fertőzéseknek.

Az emésztési gondokon nemcsak gyógyszer, hanem az ételek is enyhíthetnek: hasmenés idején rostban szegény táplálékok (rizs, krumplipüré, keksz) enyhíthetik a panaszokat, székrekedés esetén a rostos ételek (barna kenyér, gyümölcs, hüvelyesek, zöldségek) segíthetnek, a bélműködést a szilvalekvár, a paradicsom, a sóska vagy a spenót is serkentheti. Emellett minden állapotban fontos, hogy sok folyadékot igyon a beteg.

Az írás a Rákgyógyításmagazin 8. számában, a 2010. nyári kiadásban jelent meg. Szerző: B. Papp László. A hirdetések nélküli országos magazin negyedévenként 15 ezer példányban jut el az onkológiai centrumokba. A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság tudományos partnerségével megjelenő ingyenes lap a tévhitek ellen küzd, s olyan témákat dolgoz fel, amelyek meghatározzák a rákbetegek mindennapjait: kezelések, mellékhatások, klinikai kutatások, a betegség lelkivonatkozásai, a családi kapcsolatokalakulása.

Kapcsolódó cikkek:
Kemoterápia: gyógyszerek és módszerek
Sugár- és kemoterápia: a félelmetes kezelések
A kemoterápiás kezelés mellékhatásai
Kemoterápia: sejtmérgektől a célzott kezelésekig
Rettegett hányinger: hogyan kerülhetjük el?

Cimkék

Az alábbi cikkeket olvasta már?

Top