Az emlőrák kockázata az életkor előrehaladtával emelkedik. Ugyan az összes emlődaganat több mint 80 százalékát 50 éves életkor felett diagnosztizálják, a kockázat 30 éves kortól már kimutathatóan növekszik. Az emlődaganatok mintegy 20 százaléka 50 éves kor előtt fordul elő.
Fiatalabb korban nagyobb valószínűséggel állnak a betegség hátterében öröklött genetikai tényezők. Többszörös a kockázat, ha az elsőfokú rokonok (szülő, gyermek, testvér) között előfordult már emlőrák. Önmagában az előfordulás ugyanakkor még nem bizonyíték a genetikai összefüggésre: mivel a betegség igen gyakori, közeli rokonoknál is előfordulhat, hogy az emlőrák egymástól függetlenül (sporadikusan) alakul ki egyik és másik betegben. Az emlőrák genetikai eredetű családi halmozódásának hátterében a BRCA1 és BRCA2 génmutációk, esetleg a CHEK2 gén mutációja állhat. Összességében viszont egyértelműen öröklött genetikai okokkal az emlőrákos megbetegedéseknek csak kisebb hányada magyarázható.
Az emlő egyéni anatómiájának is lehet szerepe a kockázat alakulásában. A mirigyekben gazdagabb (denz) emlőben nagyobb a kockázat (és a kisebb daganatokat nehezebb is lehet megtalálni), mint a több zsírszövetet tartalmazó emlőben. Némileg növelik az emlőrák kockázatát egyes jóindulatú emlőelváltozások. Nagyobb a rizikója azoknak is, akiknek korábban már volt rosszindulatú daganatuk, illetve akik bármilyen okból besugárzást kaptak a mellkas területére.
Megfigyelések szerint az átlagosnál nagyobb a rizikója azoknak a nőknek, akiknél az átlagosnál korábban (12 éves koruk előtt) kezdődött meg a menstruáció, illetve akiknél a menstruáció az átlagosnál későbbi életkorig, még az ötvenes éveik első felében is fennáll (késői menopauza). Akik a változó kor (klimax) tüneteit női nemi hormont pótló (ösztrogénpótló) hormonkezelés hosszú távú alkalmazásával igyekeznek enyhíteni, ezzel növelik az emlőrák rizikóját.
Növeli a kockázatot a gyermektelenség is, illetve a 30 éves kor felett vállalt első gyermek. Statisztikai adatok szerint minden kihordott terhesség 7 százalékkal csökkenti a rizikót, valamint némileg mérsékli a veszélyt a hosszú ideig (több mint 14 hónapon át) tartó szoptatás is.
