A kiindulási (primer) emlődaganattól távoli áttétek – a kezdeti stádium függvényében – kisebb-nagyobb valószínűséggel jelenhetnek meg a szervezetben. A leggyakrabban a nyirokcsomókban, továbbá a csontokban, a tüdőben (mellhártyán), a májban, a mellékvesében, az agyban alakulhatnak ki metasztázisok az emlőrák következtében.
Mivel a sugárkezelés egy helyi kezelés, a regionális nyirokcsomó metasztázisoknál lehet szerepe besugárzásnak, ám ha testszerte sok nyirokcsomó érintett, nem lehetséges azokat besugarazni. Májáttét esetén nem használnak sugárterápiát, kevés góc esetén ritkán műtét, hő- vagy vegyhatással történő roncsolás (abláció) jöhet szóba, gyakrabban a daganatellenes gyógyszeres kezelés hozhat eredményt. A tüdőáttétek kezelésében is elsődleges a kemoterápia és a célzott terápiás gyógyszeres kombináció.
A sugárkezelést jellemzően tüneti kezelésként alkalmazzák, ha általa az előrehaladott betegségben fájdalom- vagy vérzéscsillapítás, esetleg a hörgők összenyomódásából adódó panaszok enyhítése várható. A csontáttétek ellátásában a célzott besugárzás előnyös lehet úgy a tumorpusztításban, mint a fájdalomcsillapításban és a mozgás javításában. Sugárkezelést alkalmazhatnak bőráttétek esetén is.
Agyi áttéteknél gyakran igyekeznek sugárkezeléssel javítani az állapoton. Az áttétek, mint osztódó szövetek érzékenyebbek a sugárdózisra, ezt használják ki az agy esetében, az agynak ugyanis nincsenek osztódó szövetei, így ellenállóbb a sugárterheléssel szemben. Mellékhatások azonban így is jelentkezhetnek, mert a sugárkezelés pozitív hatása nem azonnali, sőt a besugárzást követően – a daganatos góc körüli ödéma miatt – átmenetileg még romolhat is az állapot, mielőtt javulna. Ha legfeljebb 2-4 jól körülhatárolható gócról van szó az agyban, nagy dózisú, célzott – szakszóval sztereotaxiás – sugárkezelést, esetleg sugársebészeti eljárást is alkalmazhatnak. Ha erre nincs mód, teljes koponyabesugárzással (WBRT) lassíthatják a betegség előrehaladását.
