Egy adott ráktípus ellen hatásos terápia közel sem biztos, hogy más daganattípus ellen is hatásos lehet. Az emlőrák terápiás útmutatása szemlélteti azt is, hogy még egyetlen, a közbeszédben azonosnak tekintett betegségtípusban is több tucatnyi különféle kategória létezik, amelyek mind-mind befolyásolják, hogy egy betegnél melyik gyógyszer hozhat eredményt és mi nem.
Tehát ugyan a daganatos betegségeket gyakran összefoglaló néven „rák”-ként emlegetik, ám alapvetően eltérő eredetű és viselkedésű betegségekről van szó. Egy hatóanyag csak akkor alkalmazható egy betegségtípusban (indikációban), ha abban bizonyították hatásosságát. Egyetlen daganatellenes hatóanyag sem univerzális gyógyszer. Hiába használnak egy gyógyszert évek óta például a tüdőrák vagy a vastagbélrák kezelésére, emlőrákban csak akkor alkalmazható, ha előbb abban is bizonyítják a hatását. Kivételek ez alól az úgynevezett off-label, azaz indikáción túli gyógyszerrendelés ritka egyedi esetei, amelyeknek lényegét önálló válaszban foglaljuk össze.
Azonos gyógyszernek különböző betegségekben való alkalmazása tehát nem automatikus, viszont van rá jó pár példa. A különböző daganatoknak ugyanis lehetnek olyan közös jellemzőik is, amelyek révén azonos hatóanyagok is lehetnek hatásosak különféle eredetű tumorok kezelésében. Ilyen közös jellemző például a ráksejtek egészséges sejteknél gyorsabb anyagcseréje és osztódása. Ezt a közös tulajdonságot lehet kihasználni a klasszikus citosztatikus kemoterápia során. Az emlőrák kezelésében alkalmazott kemoterápiás hatóanyagok egy része tehát más daganattípusban is használatos. Ez igaz a célzott terápiás és immunterápiás gyógyszerek egy részére is.
A molekuláris diagnosztika térnyerésével felvetődött: a daganat szöveti típusánál talán fontosabb lehet a tumorsejtek molekuláris genetikája. E megközelítés szerint a jövőben egyre kevésbé lesz meghatározó, hogy egy daganat hol alakult ki a szervezetben, elsősorban azt fogják keresni, hogy a ráksejteken ott vannak-e azok a molekuláris célpontok, amelyekre hatni képes például egy immunterápiás gyógyszer. A ráksejteken lévő molekuláris genetikai elváltozásokat (mutációkat) tekintik tehát elsődleges daganatterápiás célpontnak. Például HER2-ellenes terápiát sem csak emlőrákban alkalmaznak, mert például a gyomorrák egyes típusaiban is kimutatták, hogy érdemes lehet HER2-gátló gyógyszert adni.
Az immunterápiáknál hasonló a helyzet: mivel ezeknél a kezeléseknél nem közvetlen sejtpusztítás történik, hanem az immunrendszer a célpont, a daganatsejtek ellen küzdeni képes immunsejtek működésének erősítése többféle daganattípusban is hatásos lehet. De ez mindaddig feltételezés, amíg konkrét daganattípusok esetében bizonyítást nem nyer. A jelenleg széles körben elfogadott nézet szerint az onkológiai kezelést nem lehet függetleníteni attól, hogy a tumor hol van, milyen szövetből ered, az adott betegségtípus kezelésében milyen hatóanyagokat törzskönyveztek.
