Az emlőrák kockázata csökkenthető, de nullára nem mérsékelhető.
Az emlőrák rizikója csökkenthető. Az életmódbeli tényezők közül a túlsúly elkerülése, illetve a meglévő túlsúly leadása, a rendszeres fizikai aktivitás és a dohányzás mellőzése emelhető ki. A gyógyíthatatlan mellrák rizikója jelentősen csökkenthető, ha valaki rendszeresen részt vesz a szűrővizsgálatokon. A szűrések ugyan nem tudják megakadályozni a rák megjelenését, viszont esélyt adnak arra, hogy a rosszindulatú folyamatot olyan kezdeti stádiumban ismerjék fel, amikor még nagy az esély a teljes és végleges gyógyulásra.
Akiknél bebizonyosodik, hogy genetikailag magas kockázata van az emlőrák megjelenésének, elvileg szóba jöhet gyógyszeres kockázatcsökkentés, szakszóval kemoprevenció. Lényege, hogy az emlőrák kezelésében alkalmazott egyes onkológiai gyógyszereket akár éveken át olyan közepes és magas kockázatú nőknek adják, akiknek nincs kimutatható emlődaganat a szervezetükben. A hormonérzékeny emlőrákok megjelenésének rizikója ezáltal ugyan csökkenthető, viszont e gyógyszerek alkalmazása egészséges nőknél sem veszélytelen, mellékhatások és szövődmények kockázatát hordozza. A lehetőség azért elvi, mert ugyan az Amerikai Gyógyszer Ügynökség (FDA) több onkológiai hatóanyagot is engedélyezett a kockázatcsökkentésre, ám Európában jelenleg nem áll rendelkezésre emlőrák kemoprevencióra törzskönyvezett szer.
Rizikócsökkentést szolgálhat a kétoldali emlőeltávolítás (bilaterális masztektómia). A jelenleg érvényes hazai szakmai ajánlás szerint ez azoknál merülhet fel, akik BRCA1 és BRCA2 genetikai mutációt hordoznak, illetve korábbi limfóma betegségük miatt emlőbesugárzást kaptak. A kétoldali műtéttel – ami általában elvégezhető plasztikai emlőrekonstrukcióval együtt is – az emlőrák rizikója 90-95 százalékkal csökkenthető. Egyik oldalon az emlőrák nagy kockázata miatti fenyegetettség, másik oldalon az emlőeltávolító műtét fizikai és lelki kihatásai egyaránt jelentős kihatással vannak az életminőségre, nagyon nehéz dilemma dönteni a kérdésben.
