– Tegyem teljesen daganatmentessé a beteget vagy ne is nyúljak hozzá! – szögezi le a tüdőrák operációjára vonatkozó mellkassebészeti alapállást dr. Agócs László, az Országos Onkológiai Intézet és a Semmelweis Egyetem Mellkassebészeti Klinikájának főorvosa. Kijelentésével azt szeretné érzékeltetni: tüdőrák esetén nincs értelme a daganat egy részét eltávolítani, mert az semmit sem javít a beteg életkilátásain, sőt a műtéti megterhelés miatt inkább ront azon.

Annál nagyobb az esély a sikeres műtétre, minél korábban, minél kisebb állapotban fedezik fel a daganatot. Sajnos ez a ritkább: egy daganat ugyanis akár éveken át tud úgy fejlődni a tüdőben, hogy nem okoz panaszokat, ezért már csak előrehaladott állapotban fedezik fel. A tüdőrákos betegeknek körülbelül 22 százalékát lehet megműteni. Vannak esetek, amikor egy operálhatatlannak ítélt daganatot műtét előtti (szakszóval neoadjuváns) kemoterápiával, sugárkezeléssel vagy e kettő kombinációjával műthetővé lehet tenni, ám a 22 százalékban már e betegek is benne vannak. A betegek egy részénél az operáción kívül nincs is szükség más beavatkozásra, másoknál a kiújulási kockázatok csökkentése érdekében műtét utáni (szakszóval adjuváns) kemoterápia és/vagy sugárkezelés is szóba jön.

A műthetőséget nemcsak a méret, hanem a citológia vagy a szövettani mintavétel nyomán előzetesen megállapított szövettani típus is befolyásolja: ha a tüdőrák kissejtes, nagyon ritka esetben kerül sor operációra. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a kissejtes tüdőrákos betegek életkilátásain nem tud javítani a műtét, mert ez a daganattípus olyan agresszíven terjed, hogy amikor a távoli áttétek még nem kimutathatók, akkor is vélelmezhető a jelenlétük, így a folyamat az egész szervezetet érintő (szisztémás) betegségnek tekinthető. Sugárra és kemoterápiára viszont az átlagosnál érzékenyebbek ezen típusú ráksejtek, így a kezelésben ezek a lehetőségek kerülnek előtérbe.

Min múlik a tüdőműtét?

dr. Agócs László

– Általában anatómiai egységet távolítunk el, a bal oldali kettő vagy a jobb oldali három lebeny egyikét (anatómiai reszekció). Kis daganatoknál előfordulhat, hogy elegendő a teljes lebeny helyett egy-két tüdőszegmens kivétele, viszont arra is van példa, hogy több lebenyt is el kell távolítani – mondja Agócs László. A főorvos nem titkolja, hogy egy tüdőoperáció nagy megterhelést jelent, egy nyílt tüdőműtétet tulajdonképpen két műtétnek tekintenek: az izmok részleges vagy teljes átvágása és a bordák felterpesztése önmagában egy műtét, a második pedig magának a daganatos tüdőrésznek az eltávolítása.

Éppen ezért a műthetőség megítélésében a tumor mérete, elhelyezkedése, környezetével való kapcsolódása mellett a beteg általános állapota, erőnléte, testsúlya, életkora, szíve állapota, kísérőbetegségei is fontos szempontok. Ki kell számítani azt is, mekkora tüdőfelület marad vissza, az milyen állapotban van, s mennyire képes kielégítő életet biztosítani a betegnek. Ha minden optimálisan alakul, a műtéti kórházban tartózkodás általában 5-7 nap, majd 6-8 hét lábadozással lehet számolni.

Ha szövődmények nélkül telik a műtét utáni időszak, a legfontosabb a fájdalomcsillapítás beállítása: a felső lebeny eltávolítása a gyakoribb, s ez kevesebb fájdalmat is okoz, míg a nagyobb és a rekeszizomhoz közelebbi alsó lebeny kivétele több panasszal jár. A fájdalomcsillapítók, a rehabilitáció, a tudatos légzés, a gyógytorna sokat segíthet a tünetek mielőbbi csökkenésében.

Operációk endoszkóppal

Amint Agócs László biztat, a nyílt feltárásokat egyre nagyobb arányban váltja fel az endoszkópos sebészet: ez esetben a mellkas megnyitása egy kis metszésre korlátozódik, emellett még egy vagy két 1-1,5 centiméteres nyílásra van szükség a megfelelő eszközök (kamera, fogók) bejuttatásához. A különbséget jól érzékelteti, hogy a minimálisan invazív operáció után akár már a második napon hazaengedik a beteget, majd sokkal gyorsabb a lábadozás és kevesebb a fájdalom is. E műtéttípus elterjedése egyrészt óriási változást eredményez az érintett betegek életminőségében, másrészt mennyiségi bővülést is hoz: olyan betegek is operálhatóvá válhatnak, akiknél általános állapotuk miatt a feltárással járó nagyműtétet nem kockáztatnák meg.

Miért nem alkalmazzák akkor mindig az endoszkópos műtéttípust? Mert egyes daganatokhoz nem lehet így hozzáférni vagy túl nagy részeket kell eltávolítani, amelyek nem férnének ki a kis réseken, más esetekben elengedhetetlen, hogy a sebész részletesen átnézze, áttapintsa a teljes tüdőt, s ez nem valósítható meg, ha „csak” egy monitoron keresztül lát bele a betegbe.

– A közép-kelet európai régióban az új technikák hozzáférhetősége Magyarországon a legjobb. Saját osztályunkon a tüdőrák miatt végzett anatómiai reszekciók mintegy 60 százalékát végezzük endoszkóppal, az országos átlag 38 százalék, ami nemzetközi összehasonlításban ugyancsak nem rossz arány. Ezek a műtétek lényegesen drágábbak, ám a finanszírozás ezen a területen nem jelent akadályt: tizenhárom mellkassebészeti központ közül hét kiemelt támogatást kap az endoszkópos mellkasi műtétekre – tájékoztat Agócs László.

Kivehetők a tüdőáttétek?

Az elsődleges tüdődaganatok mellett a tüdőáttétek kioperálása is mellkassebészeti kihívás. – Itt is érvényesül a már említett alapszabály: egy tüdőáttét kioperálásának is csak akkor van értelme, ha ezzel a beteget tumormentessé tehetjük. A tüdőben vagy a szervezetben szerteszét lévő áttétek közül néhánynak az eltávolítása értelmetlen beavatkozás lenne. Leggyakrabban vastagbéldaganat vagy vesedaganat tüdőáttétjének operálására kerül sor, ami egy betegnél akár többször is megismételhető, ha az áttét kiújulása újfent csak a tüdőre koncentrálódik, s ott nem szétszórt, hanem egy vagy néhány gócban fellelhető metasztázisról van szó – magyarázza a sebész főorvos.